A mexikói forradalom egik legendás vezére, a mai napig kultikus tisztelettel övezett Emiliano Zapata idén 140 éve született és kereken száz éve halt meg, amiről hazájában számos rendezvény, köztük több nagyszabású kiállítás is megemlékezett a „Zapata-év” keretében. A legnagyobb képzőművészeti bemutató helyszíne a Museo del Palacio de Bellas Artes, ahol 2020. február 16-ig tekinthető meg az Emiliano. Zapata Zapata után című tárlat. Ez a kiállítás 141 műalkotás segítségével mutatja be, hogyan örökítették meg a mexikói képzőművészek egymást követő nemzedékei a legendás forradalmárt, akinek nevét különböző formákban ma is több száz település neve őrzi Mexikóban. A 141 alkotás között több olyan is van, ami nem a megszokott módon ábrázolja Zapatát, botránykő azonban mégis csak egyből lett: Fabian Cháirez öt éve született festményéből, ami címében – A forradalom – nem utal konkrétan Zapatára, ám teljesen egyértelműen őt ábrázolja, méghozzá egy erősen izgalmi állapotban lévő paripa hátán.
A botrányhoz ez önmagában talán kevés lett volna, de az már nagyon sokaknál kivágta a biztosítékot, hogy Zapata öltözete mindössze egy rózsaszín szombréró, egy pisztoly formájú tűsarokban végződő női cipő és egy nemzeti színekben pompázó, a magyar trikolor színeivel megegyezően piros-fehér-zöld szalag. A kép a tárlat Kortárs forradalmak szekciójában szerepel, ahol az elmúlt ötven évben született műveket mutatnak be. Luis Vargas Santiago, a kiállítás kurátora szerint a kérdéses mű nem véletlenül került be a bemutatott anyagba; ugyanis fontosnak tartotta olyan, a múlt század 80-as – 90-es évei óta született munkák szerepeltetését, amik szakítanak a történelmi személyiségek hagyományos, heroikus pózban, macsóként történő ábrázolásával és hőseiket másfajta, a valóságtól nem feltétlenül távolabb álló, pl. feminin vonásokkal ruházzák fel. „Cháirez festménye épp azt jelzi, hogy a hősök bemutatásának nem a férfiasság, a maszkulinitás hangsúlyozása az egyetlen módja. Másfajta testekben is tombolhat a forradalmiság.” Vargas utalt arra is, hogy Cháirez festménye távolról sem az egyetlen, amivel szándékosan provokálni akarta a mexikói társadalom homofób csoportjait; Daniel Salazar El Mandilón című festménye például kötényben, seprűvel és mosóporos dobozzal a kezében ábrázolja a forradalmárt. (A mandilón leginkább papucsférjnek fordítható, Mexikóban lekezelő értelemben használják a nőiesnek tartott férfiakra.) Szerepel a tárlaton jó néhány olyan, régebbi munka is, ami barbárként, sőt kannibálként ábrázolja Zapatát, ám a „deheroizálásnak” ezek a fajtái semmilyen tiltakozást nem váltottak ki – „az embereket csak a feminin Zapata zavarja”, teszi hozzá a kurátor.
Cháirez festményét az elmúlt öt évben már többször kiállították, ám az korábban nem kavart hullámokat. A mostani élénk visszhangban nyilván szerepet játszott az a tény, hogy a művet intenzíven használták a tárlat promóciójában, így annak híre olyanokhoz is eljutott, akik élőben sohasem látták.
Cháirez festményének a kiállításról történő eltávolításáért, sőt megsemmisítéséért valóságos mozgalom indult, aminek élére több, mezőgazdasági munkásokat tömörítő szervezet, köztük az Unión Nacional de Trabajadores Agrícolas (UNTA) állt. Az indulatok néhány nap alatt olyan magasra csaptak, hogy a múzeum előtt december elején állandóvá vált tüntetéseken résztvevők egy csoportja az „égessék el”-t és homofób jelszavakat ütemesen skandálva megpróbált behatolni az intézménybe és összecsapott a többségükben LGBTQ aktivistákból álló ellentüntetőkkel.
A múzeum a rend helyreállítása után meghívta a tüntetők csoportjait a kiállításra, hogy a teljes anyag ismeretében és ne annak egyetlen darabja alapján tudjanak véleményt alkotni, ők azonban nem kívántak élni a lehetőséggel. A kulturális minisztérium bevonásával sikerült viszont megegyezésre jutniuk Zapata leszármazottjaival, akik kezdetben ugyancsak a Cháirez-festmény eltávolítását követelték és ennek elmaradása esetére az intézményt és a festőt is perrel fenyegették. A tárgyalások eredményeként az utódok végül elhatárolták magukat az erőszakos tüntetésektől és az azokon elhangzott homofób jelszavaktól és elfogadták azt is, hogy a festmény továbbra is a kiállítás része maradjon. A múzeum viszont beleegyezett abba, hogy a festmény mellett elhelyeznek egy feliratot, ami arról tájékoztatja a látogatókat, hogy Zapata családja nem ért egyet ősük ily módon történő ábrázolásával. Szakmai körökben erről a gesztusról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint ez a kompromisszum a múzeum részéről indokolatlan meghátrálást jelent; ezen az állásponton van a kiállítás kurátora is, akit nem vontak be a tárgyalásokba, mint ahogy nem hívták meg azokra Cháirezt sem. Nem ért egyet a felirat kihelyezésével egy másik neves kurátor, Cuauhtémoc Medina sem, aki azt hangsúlyozta, hogy „a kiállítás zárt egységébe történő belenyúlás” is a cenzúra egy formája.
A nyitókép forrása: Fabián Chairez/Facebook
