Tiltakozásul azért, mert az Aichi Triennále, Nagoya város nyomására bezárta a kiállítás egyik szekcióját, tíz művész nyílt levélben jelentette be, hogy felfüggeszti jelenlétét a triennálén, azaz leveteti munkáit, amíg az inkriminált kiállítási szekciót újra nem nyitják. A művészek, köztük Tania Bruguera, Pia Camil, Claudia Martínez Garay, Regina José Galindo, Javier Téllez, illetve a kurátorként is közreműködő Pedro Reyes cenzúrát emlegetnek. Akár az az összesen 72 művész, aki a Facebookon tiltakozott a bezárás ellen.
Az After ‘Freedom of Expression?’ című szekciót augusztus 3-án zárták be. Ebben a szekcióban egy olyan mű is helyet kapott, amely Japán II. világháború alatti történelmének egy sötét mozzanatára utalt, az ianfu–ra, amelynek során Ázsiából, főként Koreából a japán hatalom által szervezetten behurcolt nőket kényszerítettek prostitúcióra a szigetországban, a hadsereg szex-rabszolgáiként tartva őket. Két koreai művész, Kim Seo-kyung és Kim Eun-sung alkotása direkten utalt erre az eseményre, amelynek megtörténtét egyébként Japán egészen 2015-ig el sem ismerte. A koreai művészek Statue of Peace (2011) című szobra váltotta ki Nagoya polgármesterének, Takashi Kawamurának a rosszallását, illetve ennek nyomán kapott közvetlen és közvetett fenyegetéseket a triennále a lakosság köréből. Ezt követően döntött úgy az esemény művészeti vezetője, Daisuke Tsuda, hogy bezáratja a szekciót.
Három nappal ezután jelent meg egy tiltakozó levél a triennále összesen 90 művészéből 72 aláírásával, amelyben a művészek szolidaritást vállaltak a szóban forgó mű alkotóival és követelték a szekció újranyitását. Egy héttel később pedig érkezett a fent említett művészek bejelentése, hogy visszavonják alkotásaikat a triennáléról.
Közben Daisuke Tsuda, az esemény művészeti vezetője hivatalos közleményt adott ki, amelyet Nagoya polgármesterének címzett. Ebben ismertette, hogy az After ‘Freedom of Expression?’ kiállítási szekcióban eleve olyan művek szerepeltek, amelyeket korábban Japán közintézmények már elutasítottak, illetve elmozdítottak. Kifejezetten azzal a szándékkal akarták itt bemutatni ezeket, hogy diskurzust kezdeményezzenek a művekről és a bennük felvetett kérdésekről. Arról is szól a közlemény, hogy fenyegető telefonhívások, terrorfenyegetések özönét kapta a triennále a megnyitás után. Daisuke Tsuda leszögezi azt is, hogy a kiállítás jelentőségét elmagyarázták Aichi tartomány illetékeseinek is, a döntésekbe őket is bevonták (Aichi közigazgatási egység fővárosa Nagoya).
A most a műveiket visszavonó művészek hangsúlyozzák, hogy noha mind a hivatalos nyomásgyakorlás, mind a triennálét érő agresszív fenyegetések elfogadhatatlanok, és elismerik, az Aichi Triennále joggal félti a munkatársait, a bezárás nem lehet megoldás. Szerintük ez nem „kockázat menedzsment”, hanem végső soron a cenzúra gesztusa, és itt az Amnesty International, a műkritikusokat tömörítő AICA és a Pen japán szervezeteire is hivatkoznak, amelyek hasonló véleményen vannak.
A cikk lejjebb folytatódik.