Az ArtReview Power 100-a divatot csinált; az elmúlt évtized közepe óta rendszeresen jelennek meg a többnyire sajtótermékek szerkesztőségében születő listák arról, hogy kik azok, akinek a tevékenysége a legnagyobb hatással van a globális szcéna trendjeire és történéseire, de e listák között még mindig az „eredeti”, a Power 100 számít a leginkább mértékadónak. Erre felkerülni komoly rangot jelent és rendkívüli figyelmet generál az érintettek iránt.
Azok számára, akik még nem találkoztak a Power 100-al: a rangsort minden évben az ArtReview szerkesztősége által felkért nemzetközi zsűri állítja össze; tagjai között a szcéna valamennyi szereplőcsoportjának elismert képviselői kapnak helyet. Nevüket, elsősorban annak érdekében, hogy megvédjék őket a befolyásolási kísérletektől, nem hozzák nyilvánosságra. A rangsor különlegessége, hogy a szcéna különböző szereplőcsoportjainak képviselői együtt szerepelnek rajta. Ezáltal az évek során megjelent listák összehasonlításával az is felmérhető, hogyan alakulnak az egyes szereplőcsoportok – melyek közül a legnagyobbak a művészek, a műkereskedők, a műgyűjtők és a múzeumi vezetők és kurátorok – közötti arányok, milyen változások vannak a szereplők földrajzi és életkor szerinti összetételében, hogyan alakul a férfiak és a nők aránya, stb. A lista mindig elsősorban az adott évben végzett tevékenységet – tehát nem az életmű egészét – minősíti, noha nyilvánvaló, hogy a kettő nem függetleníthető egymással teljesen.
Az idei lista megjelenését a szokottnál is nagyobb érdeklődés előzte meg, főként azért, mert az idei év szinte semmilyen tekintetben nem tekinthető átlagosnak a művészeti színtéren sem – elég csak a koronavírus bénító hatására, a művészeti kánon bővítésének mind erőteljesebb igényére, a különböző – etnikai, vallási – kisebbségekhez tartozó művészek iránti figyelem növekedésére, a faji feszültségek amerikai fellángolásának a szcénára gyakorolt hatására, a közgyűjteményekkel szembeni etikai normák szigorodására, a főként az amerikai, kisebb részben néhány nyugat-európai múzeumban zajló „mini-forradalomra” gondolnunk. Mindezek hatása igen radikálisan jelentkezik az idei listán. Míg korábban többnyire elismert múzeumigazgatók, vezető galeristák vagy sztárművészek vezették a rangsort, idén egy aktivista mozgalom, a Black Lives Matter került az első helyre.
Számunkra most mégsem ez a legfontosabb hír, hanem az, hogy a listának Somogyi Hajnalka személyében idén először van a hazai szcénát képviselő szereplője. (Eddig a kelet-közép európai térség egészének jelenléte meglehetősen szerény volt.) Az OFF-Biennále Budapest alapítója, projektvezetője és társkurátora a 96. helyen került fel a rangsorba; a helyezéséhez fűzött indoklás kiemeli, hogy a „semmiből rajtolt kezdeményezés” Közép-Európa legnagyobb független művészeti eseményévé vált és markánsan jeleníti meg azt a szerepet, amit a művészet a demokratikus társadalom létrehozásában játszhat. Mint azt korábban megírtuk az OFF-Biennále is azon szervezetek között van, amelyek idén meghívást kaptak a 2022-es documentát, a világ legjelentősebb kortárs művészeti eseményét előkészítő és megtervező stábba.
A Power 100 rangsor egészének bemutatására hamarosan visszatérünk.
Nyitókép: Somogyi Hajnalka az első OFF-Biennále megnyitásakor, 2015. április 24-én, az Ankert-ben. Fotó: Marton Szilvia / OFF-Biennále Budapest Archívum
A cikk lejjebb folytatódik.