1992 óta él és dolgozik külföldön. Újmédia művész, dolgozott a karlsruhei ZKM-ben, tanított több helyen Németországban, jelenleg pedig Hong Kongban, a City University of Hong Kong médiaművészeti intézetének tanára. Ő képviselte Magyarországot a tavalyi Velencei Biennálén és jelenleg is tart, bár bizonytalan ideig nem látogatható, önálló kiállítása a budapesti Ludwig Múzeumban.
Melyik városban élsz és mióta?
Hong Kongban élek, már tíz éve.
Milyen rendelkezéseket hoztak Hong Kongban az elmúlt időszakban a koronavírus terjedésének lassítására?
Hong Kongban korábban már volt madárinfluenza, ezért nagyon komolyan vették ezt a vírusfertőzést is. Január második felétől kezdve bezártak az óvodák, iskolák, gimnáziumok, az egyetemek is átálltak távoktatásra. Ezután hamarosan leálltak a kulturális programok, nem lesz Art Basel Hong Kong, Art Central, Art Asia. Nincsenek koncertek.
A madárinfluenza miatt itt elég pontosan tudják, hogy mit kell tenni járvány idején. A lifteket 2-3 óránként fertőtlenítik, a mozgólépcsők korlátját ugyanilyen gyakran lemossák, ahol gombokat kell megérinteni (lift hívógombja, kapukód, stb.) fóliát ragasztanak a klaviatúrára, amit könnyen le lehet mosni fertőtlenítővel.
Az éttermek, mozik, kávéházak nem álltak le (legalább is egyelőre), de megmérik a vendégek lázát, mielőtt beengedik őket. A mozikban kötelező maszkot viselni és csak minden második sorba adnak ki jegyet, illetve a látogatók között is mindig kihagynak egy-egy szabad ülőhelyet.
Az orvosi rendelőkbe nem lehet bemenni. A rendelő előtt védőruhába öltözött ápolók állnak. Ha valami bajom van, akkor először sorba kell állni. A földre fel vannak festve jelek, amik abban segítenek, hogy legalább 2 méteres távolságban álljak az előttem állótól. Amikor sorra kerülök, akkor először fertőtlenítenem kell a kezemet. Utána ki kell töltenem egy kérdőívet, hogy ki vagyok, honnan jöttem, milyen problémám van, stb. Ezután az ápolók átnézik a válaszokat és rákérdeznek, ha valami nem világos. Megmérik a lázam. Végül elvezetnek egy sátorba. Minden beteg külön sátorban ül, ott várja a doktort. Ha lázam van, akkor azonnal karanténba visznek.
A leglátványosabb változás itt az, hogy mindenki maszkot visel. Van aki maszkot és szemüveget is, van aki gázálarcot.
Az újságok minden nap közlik, hogy hányan betegedtek meg. Pontosan leírják, hogy hány éves az illető, melyik részen lakik és hogyan kapta el a vírust. Az összes embert, akivel az elmúlt napokban találkozott, karanténba küldik.
Mennyiben befolyásolják, változtatták meg ezek a rendelkezések a hétköznapjaidat?
Én is interneten keresztül tartom az egyetemi előadásaimat. Tapasztalatom szerint ez sokkal nehezebb, mint a hagyományos tanítás. Én legalább is sokkal többet készülök, videókat veszek fel, számítógépes fájlokat készítek elő. Amellett elég rossz érzés, hogy nincs igazi visszajelzés a tanulóktól. E-mail, Zoom, Skype, stb. mind nagyon hasznos, de nem pótolják a személyes interakciót.
A nagy képzőművészeti vásárok izgalmassá szokták tenni a márciust, most nincs semmi. A kis kiállítások és fesztiválok is leálltak. Van olyan fesztivál, amelyik csak kihirdette a győzteseket a weboldalán, de se vetítések, se kiállítás nincs ebben az évben. A művész barátaimnak, kollégáimnak a kiállításai vagy bezártak, vagy elhalasztották őket. Ugyanez történik velem is.
Az élet kicsit bonyolulttá, nehézkessé vált. Maszkban nem igazán jó sétálni. Az interneten keresztül nem lehet olyan jót beszélgetni, mint személyesen.
Mik szerinted a pozitívumok és negatívumok a jelen helyzetben, akár személyes, akár globálisabb szinten?
A vírus nem jó dolog, főleg akkor, ha rokon, ismerős lesz beteg. Kívánom mindenkinek, hogy ne kapja el. De a járványban is van pozitívum. A kitörése óta csökkent a föld szennyezettsége. Ez is valami.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) festő szakán végzett 2002-ben, előtte Spanyolországban folytatott művészeti tanulmányokat. Számos nemzetközi csoportos és egyéni kiállításon vett részt, itthon a Viltin Galéria képviseli.
Melyik városban élsz és mióta?
Bécsben élek, hat éve.
Milyen rendelkezéseket hoztak Bécsben az elmúlt időszakban a koronavírus terjedésének lassítására?
Kijárási korlátozás van. A légkör korántsem militáns, inkább ajánlások, szabályozások vannak, rendszerszintű, világos információkkal. Az én napi tapasztalatom az, hogy meglehetősen fegyelmezetten, szolidárisan próbálnak az emberek a helyzethez viszonyulni. Ebben a szakaszban ugyan még nem lehet mindent teljesen átlátni, de meglehetősen transzparens módon zajlik a tájékoztatás.
Fókuszba helyezik a vélhetően veszélyeztetett korosztályt, például idősávokat alakítottak ki a napi bevásárláshoz. Hatalmas gazdasági segélycsomagot jelentettek be, az egészségügyön túl a szociális ellátás különböző területein, pl. a családon belüli erőszak áldozatainak külön figyelem és támogatás jut, a krízisotthonok fokozottan fogadják az áldozatokat. Az első pillanattól kommunikálták a kultúrát érintő problémákat, a művészeket ért veszteségeket, az ezeket orvosló lehetőségeket. A közszolgálati híradóban is.
Mennyiben befolyásolják, változtatták meg ezek a rendelkezések a hétköznapjaidat?
Az én mindennapjaimba annyira, fizikai szinten nem szólnak bele az intézkedések, biciklivel elérem a műtermet. A parkok egyelőre nyitva maradtak, így a kutyákkal való séta is megoldott. A mentális és anyagi rész egyelőre nem belátható.
Mik szerinted a pozitívumok és negatívumok a jelen helyzetben, akár személyes, akár globálisabb szinten?
A személyeset élből passzolnám. Elfogadhatatlan, hogy a fennálló szisztéma révén nagyon sokan nagyon rossz helyzetbe kerültek szerte a világon egy pillanat alatt. Annak ellenére, hogy a hatalmi elit nagy része talán továbbra is a rendszerszinten működő túlfogyasztásra épült struktúrák erőltetésében hisz, ez megváltozhat.
Budapesten, az MKE-n tanult festőművészetet. Néhány hete zárt Fehér Menny című kiállítása a MŰTŐ galériában: a 3D animációkból, objektekből és szövegekből gyúrt ismeretterjesztő mű-csoport az emberi test és a hálózat viszonyát, a társadalomban zajló aktuális változásokat elemezte. Magyarországon a Horizont Galéria képviseli.
Melyik városban élsz és mióta?
Brüsszelben, Belgiumban, 2018 áprilisa óta.
Milyen rendelkezéseket hoztak ott az elmúlt időszakban a koronavírus terjedésének lassítására?
Februárban minden intézményben megjelentek az alkoholos fertőtlenítő gélek, majd március 13-án éjféltől egyelőre április 5-ig minden étterem, illetve kávézó bezárt, nem sokra rá, március 18. déltől pedig az élelmiszerboltok és gyógyszertárak kivételével minden zárva tart. Csoportos gyülekezés nem lehet, de családdal vagy egy baráttal lehet találkozni, sétálni, biciklizni az utcán. A boltok előtt be kell tartani az 1-1,5 méter távolságot egymás között, és csak korlátozott számú ember lehet bent egyszerre. Megszűnt például az a lehetőség is, hogy a buszvezetőnél lehessen jegyet venni. Egy belógatott stop tábla van a busz elején, ez az egyik leginkább rémisztő (látványos) intézkedés. Továbbá megjelentek az interneten a COVID-19-es betegellátást, tájékoztatást segítő alkalmazások, hirdetések, talán ez az egyik leghasznosabb dolog. Felfüggesztették a kilakoltatásokat a karantén végéig. Ha jól tudom, most azok, akik órabérben dolgoznak, és a karantén miatt nem végezhetik a munkájukat, állami támogatást kérhetnek, szociális alapon. Ugyanez érvényes az egyéni vállalkozókra is, kérhetnek egyszeri támogatást a karantén idejére.
Mennyiben befolyásolják, változtatták meg ezek a rendelkezések a hétköznapjaidat?
Gyakorlatilag szabadságon vagyok most, és kapni fogok támogatást a jelenlegi körülmények miatt, így engem ez nem érint annyira hátrányosan, inkább a mozgástér beszűkülése kellemetlen. Én február közepétől visszaváltottam egy nyugodtabb életvitelre, így számomra a jelen helyzet mintha a saját döntésem meghosszabbítása lenne. Mivel nem teljes a karantén, így biciklizni például minden nap megyek, és valóban, minden ilyen alkalommal még jobban értékelem hogy kint lehetek a levegőn, a szabadban, nincs a folyamatos „valamiről lemaradok” érzés, és felértékelődik, ha látok ismerőst az utcán, stb. Átírja a hangsúlyokat a hétköznapjaimban, de nekem, a személyes életemben erre a váltásra már amúgy is szükségem volt.
Mik szerinted a pozitívumok és negatívumok a jelen helyzetben, akár személyes, akár globális szinten?
Mindenképp pozitív, hogy ez a lassítás lelkileg jót tud tenni, nem csak magamon látom, de például fiatal családoknál is, ahol végre van idő egymásra. Negatívum a pánik, a másik betegségétől való félelem, a rokonok féltése, attól félni, hogy gondatlanságból ismeretlen emberek halálát okozhatjuk; maga a halálfélelem, ami most egyfolytában a központi téma nem csak az interneten, de egyszerűen mindenkivel és mindenhol. Szerintem már a klímaválságot övező médiafigyelem is idekapcsolható kicsit, a kihalásunktól, a Föld pusztulásától való félelem egyébként is a fókuszban volt, és most ez a félelem a vírus formájában begyűrűzött a mindennapokba. Hogy gazdaságilag ennek milyen kimenetele lesz, nem tudom, de biztos nehezebb időszak jön. Érdekes és ugyanakkor ijesztő, hogy online követjük végig ezt az egészet. Én nem-növekedés párti vagyok, és ha idealista választ akarok adni, akkor talán most van lehetőség, ha máshogy nem is, de egyéni szinten végleg visszaváltani egy lassabb, tudatosabb fogyasztásra.
Szabadúszó kulturális munkás, képzőművész, többféle médiumban is alkot. 2015-ben, amikor interjút készítettünk vele, azt mondta az emigrációjáról: „Beteg lettem a sok meghajlott gerinctől, ezért élőhelyet kellett váltanom, mert nézőpontot nem tudtam cserélni.” Berlinben, Stenczer Sári kurátorral a povvera nevű projekt-helyszín és műhely egyik működtetője, emellett saját grafikai projektjét is folytatja, ad néven.
Melyik városban élsz és mióta?
Berlinben élek, immáron hatodik éve.
Milyen rendelkezéseket hoztak Berlinben az elmúlt időszakban a koronavírus terjedésének lassítására?
Kicsit későn, mától, azaz 03.22-től szigorították meg a kijárást. Csak egy emberrel találkozhatsz közterületen, akivel nem egy háztartásban élsz. Az alapellátást biztosító üzleteken kívül mindent be kellett zárni. Csökkent a tömegközlekedési forgalom, viszont nőtt a WC-papír cirkuláció.
Mennyiben befolyásolják, változtatták meg ezek a rendelkezések a hétköznapjaidat?
Több napja karanténba helyeztem magam, tehát gyökeresen megváltoztak a hétköznapjaim. Szabadúszóként dolgozom a kulturális szektorban, ezért arra is próbálok felkészülni, hogy akár egy másik területre kell átúsznom.
Mik szerinted a pozitívumok és negatívumok a jelen helyzetben, akár személyes, akár globális szinten?
Drasztikus és kiszámíthatatlan hatás ér most szinte mindent, ezért tippelni nem akarok az elkövetkező időkre. Ami jó a klímának, az rossz a klíma-szerelőnek. Ha ezt a két pólust közelebb tudják hozni az emberek a vírus levonulta után, akkor már nyerhet az ökoszisztémánk.
Képzőművész, 2003-ban diplomázott a budapesti MKE-n. Tanult Franciaországban, majd doktori képzésben vett részt ismét Budapesten. Műveivel számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, szerte Európában. Legutóbb 2018-ben készítettünk vele interjút, az őt képviselő acb Galériában rendezett szólókiállítása kapcsán, amelyről kritikát is közöltünk.
Melyik városban élsz és mióta?
Budapesten élek. 2013 óta vagyok megint itthon. Előtte tíz évig Franciaországban, Marseille-ban, majd Párizsban éltem.
Milyen rendelkezéseket hoztak Budapesten az elmúlt időszakban a koronavírus terjedésének lassítására?
Lényegében napról-napra változik a helyzet, mi eggyel előbb hoztunk magunkra nézve megszorító intézkedéseket, úgyhogy március 13. óta karanténban vagyunk, nincs bölcsi és nincs bandázás az unokatesókkal. Most már hivatalosan sincs iskola, kijárási tilalom még nincs, de elnézve, hogy mennyien mászkálnak a parkokban, szerintem hamarosan ezt is bevezetik.
Mennyiben befolyásolják, változtatták meg ezek a rendelkezések a hétköznapjaidat?
A nagyobbik fiam Marseille-ban van az édesanyjával. Normális esetben kéthavonta jön Budapestre, hogy velünk legyen két hetet. Ez az egyik legnehezebb az egészben, hogy nem tudom, mikor láthatom újra. A kisebbik fiam szeptember óta jár a Pikler bölcsibe, ami most hirtelen nincsen, úgyhogy újra kell tanulnunk, hogyan élünk együtt 24 órában. Nem találkozunk a nagyszülőkkel sem, nincsenek nagy vasárnapi ebédek, lényegében hármasban vagyunk itthon, folyamatosan. Szerencsénkre van kert, úgyhogy sokat vagyunk szabad levegőn.
Én eddig is leginkább itthon dolgoztam és készültem a kiállításokra. Ez annyiban változott, hogy hirtelen minden le lett mondva, el lett halasztva. Kiállítások, residency-k, árverések, minden, ami része ennek a rendszernek. Minden más, alkalmazott munkámat is lemondták, amiből bevételem volt. Ez azért elég ijesztő, és ahogyan látom, sokan vagyunk ebben a helyzetben.
Mik szerinted a pozitívumok és negatívumok a jelen helyzetben, akár személyes, akár globálisabb szinten?
Február közepén, Berlinben, ültünk László Gergő és Katarina Ševic konyhájában és Gergő felvetette, hogy vajon nem az lenne-e a felelős lépés, hogy mondjuk, nem megyünk többet a gyerekekkel síelni, hogy olyan dolgokról kéne végre lemondani, ami valódi lemondással jár, nem pedig csak azon a szinten kezelni a dolgokat, hogy az egyik kukába hajlandóak vagyunk műanyagot dobni.
Eltelt másfél hónap és már az is abszurdnak tűnik, hogy egyáltalán egy berlini konyhában üljünk.
Most látjuk igazán, mennyire törékeny a rendszer, amiben élünk, milyen gyors hatással van egy ilyen helyzet a gazdaságra, mennyire nincsenek megtakarításaik az embereknek, mennyire kiszolgáltatott a társadalom jelentős része. Nem hiszem, hogy ennél magasabb labdát valaha kapni fogunk, hogy végiggondoljuk az életünket globális és lokális szinten egyaránt. Nagyon nem lenne jó, ha ebből az egészből úgy jönnénk ki, hogy nem tanultunk belőle semmit.
Rengeteg apró, pozitív példa van, ami alulról indult és gyorsan elért sok emberhez. Én mindenkinek javaslom, hogy valahogyan dokumentálja, mi történik vele. Írjon naplót, figyelje az életét, mert később ezek a napok, hetek rendkívül érdekesek és fontosak lesznek. Én a negyedik nap gondoltam, hogy előveszem a fényképezőgépem és elkezdem Misa életét követni. Sosem csinálok ilyet, alig szoktam fotózni. Misa most múlt el két éves és minden napja a világ felfedezéséről szól. Most hirtelen ez kicsit beszűkült, de még így is hihetetlenül sok minden tud történni, amire jó lesz emlékezni.
Szóval egyszerre szorongok, hogy mi lesz, miközben várom már, hogy a nehezén túl legyünk és arról kezdhessünk beszélni, mit kéne máshogyan csinálni. Mert az mindenkinek világos szerintem, hogy ez így nem mehet tovább.
A következő két rész itt és itt olvasható.
A nyitókép Horváth Tibor munkája.
