„A Central Europe Revisited I. kiállítással az Esterházyak a ház egyik régi hagyományát élesztik fel: miszerint a történelmi kulturális kincs megőrzése mellett a kortárs művészet támogatását is magukénak érzik” – írja Kovacsics Katalin a július 15-i megnyitóra kiadott sajtótájékoztatóban. A kismartoni kastélyt – ugyanúgy, mint a fertődit is – a bécsi Burg kulturális ellenlábasának szánta a család.
Az Esterházyak nemcsak gyűjtői, hanem mecénásai is voltak a kortárs művészetnek, sőt: a hitbizományi hercegség megalapozóját, I. Pált magát is művészként tartjuk számon: zeneszerző volt, de a kismartoni kastélyt és hegyi templomot, a boldogasszonyi bazilikát, a lorettói kegytemplomot is ő kezdte építeni. Igaz, Joseph Haydn első munkaadója nem ő, hanem utóda, II. Pál Antal herceg volt. Ám talán ez az első „leütés” alapozta meg a hercegi család kultúrakedvelő és -támogató tevékenységét. A 20. század közepén minden megakad. V. Pált 1948-ban börtönbűntetésre ítélték, magyarországi birtokait elkobozták. Burgenlandi tulajdonait 1956-ig öccse, László gróf megbízásából a kismartoni jószágigazgatóság kezelte, a művészeti életben való részvételről nem beszélhetünk. Sőt: a bécsi palota, a kismartoni kastély állaga is egyre romlott. A fraknói vár csak részben látogatható, és viszonylag jó állapotát csupán kezelőjének, az ún kasztellánnak köszönhetjük. Esterházy Pál feleségével (Ottrubay) Melindával 1956-ban elhagyta az országot; Ausztriából azonnal Svájcba, Zürichbe költözött, ahonnan a kismartoni jószágigazgatón keresztül igazgatta birtokait. 1989-es halála után özvegye és általános örököse, Melinda visszatért Ausztriába, a vagyont az Esterházy Privatstiftungba (Esterházy Magánalapítványba) vitte. Először az épületeket kellett használható állapotba hozni, ám hamarosan elkezdődött a zenei élet is, melynek személyes kezdeményezője és szervezője az özvegy maga. Idős kora miatt az Alapítvány vezérigazgatóságát, a birtok kezelését és a kialakuló kultúrális tevékenység alakítását Dr. Ottrubay Istvánra ruházta.
A kismartoni modern művészeti kiállítás, a „Central Europe Revisited I. új korszak kezdete. Az elképzelések szerint a jövőben, a kelet-európai kortárs képzőművészetet meghatározó impulzusoknak innen kell kiindulnia” – írja Kovacsics Katalin. Az Esterházy-alapítvány célkitűzése találkozott Dr. Hegyi Lóránd, a kiállítás kurátorának elképzelésével, aki már bécsi múzeumi igazgatósága alatt pontosan körvonalazta a „közép-európai művészet” fogalmát. Szerinte a mindig újat kereső nyugat(európa)i és a klasszikusokra kacsintgató (bizánci hagyományú, ortodoxiába beágyazott) kelet-európai művészet közé ékelve létezik egy, felfogásában latensen melankolikus és mégis (rejtetten) ironikus alaphangú közép-európaiság a művészetben. És pont ez az, melyre a kismartoni kiállítás épül. Hegyi a bécsi Hilger-galériával együttműködve horvát, osztrák, szlovák és magyar művészek munkáiból valóban kortársi, a mai művészeti irányokkal korrespondáló tárlatot rendez. Nem véletlen, hogy a munkák nagy hányada videóra készült (Adorján Attila, Németh Hajnal, Szépfalvi Ágnes, Erik Binder, Petra Feriancová, Dominika Horáková, ez utóbbi három Szlovákiából, Andreas Leikauf és Eva Schlegel Ausztriából, Renata Poljak pedig Horvátországból). De ha már a részvevőknél tartunk, említsük meg a többit is: Tomislav Buntakot, Goran Petercolt és Dubravka Rakocit Horvátországból, Maria Bussmannt, Lois Rennert és Sebastian Weissenbachert Ausztriából, Marek Kvetánt, Denisa Lehockát és XYZ: Matej Gavulat – Milan Tittelt Szlovákiából, Moizer Zsuzsát és Trombitás Tamást. A művek között kialakul egy bizonyos diskurzus. Nem véletlen, hogy a kiállító-csarnok egyik végéből Trombitás Tamás fényinstallációja szólongat Denisa Lehocká térinstallációjához. A kettő között pedig, részben egymással szemben duruzsolnak a falra akasztott munkák. Csak a videók vannak magányos fülkébe zárva…
(Central Europe Revisited I., szeptember 16-ig)
Hely: Eisenstadt, Esterházy-kastély, Sala Terrena
Ny.: H–V: 11.00–19.30. Jegyár: 3 euró, kedvezményes: 1.50 euró.
