Bujdosó Alpár: Dimitri Verdianu és Kovács Géza a bécsi time-galériában

Régi kedves barátom, a prágai Zbynek Sekal tanított meg arra, hogy „talált tárgyakat” nem csak úgy lehet használni, kiállítani, mint azt valaha Marcel Duchamp tette (objet trouvé, pl. az Üvegszárító), hanem lehet rajta dolgozni, lehet társítani akármivel, hogy mű jöjjön belőle létre. Többnyire hulladékfából, vagy akármilyen fémtárgyból készültek művei, melyekből halála után Prágában, a Nemzeti Múzeumban rendeztek nagy kiállítást (persze ”89 után).Most, egy szeptemberi megnyitón, a bécsi time-galériában találkoztam ismét valakivel, aki hasonló módon használja talált fémtárgyait úgy, hogy abból plasztikák, szobrok legyenek. A marosvásárhelyi születésű, tudtommal Sepsiszentgyörgyön élő Kovács Gézáról van szó. Szívesen elmondják, hogy eredetileg mérnök, és csak a nyolcvanas években hagyta ott szakmáját, és fordult a szobrászat felé. Azt hiszem ez majdnem másodrendű. A fontos az, hogy szoborban-látványban gondolkodik – bár ezek sokszor ún. „irodalmi” remineszcenciákat is hordoznak. Az eldobott-elvesztett tárgyakból, villából, patkóból, zablából, ásótöredékből összehegesztett munkái legtöbbször a címben megjelenített személyekre, formációkra utalnak vissza: a „Férfi és nő” például két személyre, a „Személyiségek” tiszteletreméltó emberekre, a „Napkocsi” a sugárzó égitestre. Igaz, sohasem képezik le a címben idézett(ek)et. Kovács Géza nemcsak acélból és talált tárgyakból épít szobrokat, hanem teljesen klasszikus módon bronzból is. Megmondom őszintén, nekem az acél-plasztikák jobban tetszenek, de ez alighanem a személyes preferenciára vezethető vissza. A kiállítás nemcsak Kovács Géza munkáit mutatja be: vele együtt Dimitri
Verdianu moldvai szobrászt is, aki elsősorban klasszikusan kőből-márványból vésett-csiszolt objektumokkal jelentkezik. Némely műve Brâncuşi-t idézi, de polírozott, magasbanyúló, karcsú munkái önálló szobrászi gondolkodásra vallanak. A plasztikákat körülvevő rajzok, festmények a vizuális kommunikációt szélesítik, erősítik fel. Bécsben él.
A kiállítás védnöke a bécsi Román Nagykövetség. Európai hozzáállásra vall, hogy így, egymásmellett két különböző nemzetiségű művész szerepelhet egy
kiállításon.
(Október 13-ig a galerie time-ben, 1010 Wien, Wollzeile 1-3)