Húsz éve nem volt Közép-Európában kiállítása Georges Braque-nak.
Utoljára 1988-ban Münchenben rendezett képeiből retrospektív bemutatót
a Hypo Kultúralapítvány. De hiszen minek is? Pablo Picasso híresebb is,
ismertebb is, képei is drágábbak, és sokkal több is van belőlük, mint a
Braque-éiből. S a közönség is így kívánja.
Persze mindez arra is visszavezethető, hogy Picasso életében sokkal jobban tudta magát képbe állítani, mint barátja, akivel együtt, közös ötletekkel, beállítottsággal és munkával alakították ki az avantgárd talán legfontosabb kezdő irány(zat)át, a kubizmust. Az észak-francia Braque csendesebb volt, mint a spanyol festősztár, és bizony néha örült, ha egyedül maradt, mert a barátnak-kollegának el kellett utaznia. Ilyenkor zavartalanul gondolkodhatott, dolgozhatott.
Pedig az autonóm, nem elbeszélő festészet kettejük vívmánya. Braque-nál az 1908 nyarán megalkotott L’Estaque-i, Picassonál az 1909-es Horta de Ebro-i tájképekkel kezdődött minden. Az 1908-as Salon d’Automne zsűrije elutasítja Braque műveit, és először használja bírálatában a cubes, kubusok kifejezést. 1929-ben Guillaume Janneau megírja első átfogó művét a művészet forradalmát elindító irányzatról L’art cubiste címen, mely még az ötvenes-hatvanas években is forrásműnek számított.
A kubizmus denaturizálta a festészet természetes motívumait (tájképek, csendéletek), és ezekből önálló, semmi mással, csak a művészettel kapcsolatban álló motívumokat formált. És ehhez hozzátartozott még valami (főleg Braque-nál): a francia társadalom önértelmezésének egyik eleme a gazdag, változó formákat mutató természet. Ám nála sem, Picassonál sem érdekes (már a fenti tájképsorozatban sem), hogy hol és mi volt az eredeti modell. Daniel-Henry Kahnweiler (Picasso gazdag galeristája, a kubizmus útjának egyengetője) fotói a tájképsorozatok vidékéről semmiképpen sem voltak kapcsolatba hozhatók a festők műveivel. És mivel akkoriban, főleg a kritikus (Louis Vauxcelles) elképzelésében, a festészet alapja Cézanne és az impresszionizmus után is a természet maradt, Braque és Picasso, bűnözött, mert megfosztották a festészetet sajátságos motívumaitól, és – főleg egy francia szemében – „denacionalizálták”, elnemzetietlenítették azt.
Persze nemcsak a motívumok formája változik meg. Braque 1911-től sablonnal írt betűket, hangszerek, különböző edények részeit, álarcok, szobrocskák töredékét – és textiliákat integrál a festményekbe. 1912-től pedig homokot, gipszet és fűrészport kever a festékbe, mellyel teljesen megváltoztatja a képek taktilitását. Hamarosan Picasso is átveszi a módszert.
De 1914-ben behívják katonának. Ezzel abrupt módon megszakad a kapcsolat és az együttműködés Picassoval. 1915-ban életveszélyesen megsebesül (fejseb), melyből csak nagyon lassan gyógyul fel. A 20-as évektől megváltozik művészete is: az új peródusban, melyet a művészettörténet szintetikus kubizmus címen tart számon, a teljes absztrakciót feloldja a tárgyak (hangszerek, gyümölcsök, edények) figuratívitása – persze elidegenített formákkal. Az ötvenes-hatvanas években ismét a természet lesz festészete tárgya: madármotívumok, és a táj természetes motívumai dominálnak.
1958-ban a Velencei Biennálén két hatalmas termet szentelnek művészetének, és egy évre rá rendezik meg Münchenben élete utolsó retrospektív kiállítását. 1963-ban halt meg Párizsban.
A bécsi Bank Austria Kunstforum – 20 év után – egész életművére kiterjedő kiállítást rendez. A kurátorok, Heike Eipeldauer és Caroline Messensee két évi megfeszített munkával az egész világról összehordják Braque műveit. Több, mint ötven kölcsönző a világ minden részéről, a Tate, a Moma, a Guggenheim múzeum, és sokan mások hajlandók egy-egy művet egy időre nélkülözni. Néha csak egy-egy képet, sokkal többet csak a bázeli Kunstmuseum, és Braque nagy örököse, Henri Laurens unokája tud a kiállító rendelkezésére bocsátani. Így viszont összeáll egy olyan tárlat, melyen minden periódusa képviselve van: a fauvizmustól az analítikus és szintétikus kubizmuson, a Papier collén keresztül az élete végén visszatérő tájképfestészetig.
(Georges Braque, Bank Austria Kunstforum, Bécs, március 1-ig)
Bujdosó Alpár: Georges Braque retrospektív a Bank Austria Kunstforumban
Húsz éve nem volt Közép-Európában kiállítása Georges Braque-nak.
Utoljára 1988-ban Münchenben rendezett képeiből retrospektív bemutatót
a Hypo Kultúralapítvány. De hiszen...