Nő többször is volt már a velencei biennálé főkurátora – e tekintetben a 43 éves, filozófus végzettségű, majd a tekintélyes Bard College-ben kurátori tanulmányokat is folytató olasz szakember az ötödik a sorban. Első elődjei 2005-ben María de Corral és Rosa Martinez voltak, akik együtt töltötték be a funkciót; őket később – már külön-külön – Christine Macel és Bice Curiger követték. Alemani viszont a jelenleg a New York-i New Museumot igazgató Gionival együtt az első olyan házaspárt alkotja, aminek mindkét tagja betöltötte már a globális képzőművészeti színtér egyik legnagyobb presztízsű funkcióját. A biennálé elnöksége által a napokban frissen kinevezett művészeti igazgató első nyilatkozatában még nem sokat árult el terveiről, és a szokásos tiszteletkörök után csak annyit mondott, olyan művészi pozíciókat kíván bemutatni, amik „tükrözik alkotóik vízióit és napjaink társadalmát”.
Alemani 2011 óta a New York-i High Line művészeti programjainak vezetője, s ebben a funkciójában a globális kortárs szcéna számos jelentős alkotójával került munkakapcsolatba. A High Line egy, az utcaszint felett húzódó zöldfolyosó Manhattan nyugati részén, amit egy már nem működő magasvasút pályája mentén alakítottak ki több mint 2 kilométer hosszan. 2009-ben nyitották meg és ma a kortárs urbán tájépítészet egyik fontos példájaként tartják számon. A sétányon gazdag kulturális élet zajlik és számos képzőművészeti alkotás, többek között El Anatsui, John Baldessari, Phyllida Barlow, Carol Bove, Sheila Hicks, Rashid Johnson, Barbara Kruger, Zoe Leonard, Faith Ringgold, Ed Ruscha, Nari Ward és Adrián Villar Rojas Alemani által válogatott, illetve az ő felkérésére készült munkái várják az arra járókat.
Photo by Timothy Schenck / Thehighline.org
Alemani nevéhez fűződik egy új, kifejezetten a monumentális méretű szobrok tájba illesztését szolgáló program beindítása is. Mindennek azért lehet jelentősége velencei működése szempontjából, mert az utolsó közel egy évtizedben a galériák gyakran sznobnak, elitistának titulált világától távol – is – gyűjtötte tapasztalatait; feladata az volt, hogy a magas minőségű művészetet az „utca emberéhez” juttassa el. New York-i megbízatását megelőzően Alemani független kurátorként szerzett nevet magának; többek között a New York-i MoMa PS1-ben és az Artists Space-ben, a londoni Tate Modernben és a neves görög műgyűjtő, Dakis Joannou Deste Alapítványánál is rendezett tárlatokat. Szakmai tapasztalatai a vásárok világára is kiterjednek, hiszen kurátora volt a New York-i Frieze Projects – ugyancsak köztéri, de nem a járókelőket, hanem egy szakmai befogadó közeget megcélzó – programjának és az Art Basel Cities projekt eddigi egyetlen megvalósult állomásának Buenos Airesben. A biennálék világában sem csak férje révén gyűjtött tapasztalatokat, hiszen 2017-ben ő volt a velencei biennálé – pozitív visszhangot kapott – olasz pavilonjának kurátora.
Ha Alemani a korábban megszokott menetrendet követi, akkor a tavaszi hónapokban tudunk majd meg többet a jövő évi biennálé központi kiállításának általa kidolgozott koncepciójáról.
