Cornelia Foss kiállítása – DFN Gallery, TriBeCa, New York

Kecses, felnőtt, szerény festmények, tele fénnyel és rejtett geometriával. Ezek a tájképek a gondolkodó embernek készültek, segítik megszerettetni vele magányát. Cornelia Foss Long Island tengerpartjait, sós mocsarait, tájait festi, a kanadai Group of Seven stílusában, nyugodt örömmel. Mintha semmi sem történt volna sem az életben, sem a művészetben, ezen belül a festészetben az 1930-as évek óta. A homok és a tenger változó kékjeinek találkozása, a sós mocsarak gyökérlabirintusai, nyári mező, virágzó bokor ágain keresztül szemlélve, a súlyos, palaszürke égbolt a lapos vidék felett, középen türkiz-színű tavacska ragyog, mint egy drágakő. Napsütötte, havas táj, benne fenyőfa, amelynek árnyéka bekeretezi és ellensúlyozza a csupasz fát a kép előterében. A fenyőfa alatt, a törzs árnyékának mindkét oldalán madarak csipegetik a hó-paplant. Így csak az tud festeni, aki nyugodt, könnyűkezű, tisztaagyú, éber. Aki nem motoros szánnal és puskával járja télen a tájat, akitől nem félnek a madarak.