Az elmúlt hetekben vált nyilvánossá a COURAGE nevű online felület, amely készítői a volt szocialista országok kulturális ellenzékének aktivitását kívánták átlátható módon rendszerezve nyilvánossá tenni. Ez ugyan nem sikerült, a kezdeményezés azonban ettől még érdekes.
A honlap
A COURAGE (“Cultural Opposition – Understanding the CultuRal HeritAGE of Dissent in the Former Socialist Countries) kutatási program célja az egykor szocialista országok kulturális ellenállásának egy platformon való, többrétegű bemutatása és egybek között kiállításokat, konferenciát, filmfesztivált is szervezett a témában. Módszere pedig a különböző államokban párhuzamosan működő alternatív struktúrák összehasonlítása és a határokon átívelő kapcsolati hálók működésének szemléltetése lenne. A kulturális ellenállás különböző stratégiáit többek között a képzőművészet, a zene, a szamizdatok és a rendhagyó oktatási programok példáin keresztül mutatják be. A küldetésnyilatkozatban fő célként a kijelölt témáról való tudás terjesztését tűzték ki, különös tekintettel a fiatalabb korosztályokra. Ennek érdekében a három éves kutatásban résztvevő 12 intézmény 100 szakembere közrebocsátotta a 329 köz- és magángyűjteményt, 111 eseményt, 677 személyt és 658 tárgyat bemutató adatbázist. Ha valakit lázba hoz például a Pasaréti Református Ifjúsági Kör Gyűjteményének története, az a legjobb helyen jár.
A gyűjtemények leírása teljességre törekszik, pontos és egységes, de itt vége is szakad a következetességnek. A többi lista – a mennyiség miatt abszolút érthető módon – erősen szelektív, ugyanakkor meglehetősen kaotikus. Nem derül ki, hogy ki és milyen alapon válogatta össze az adatbázisban bemutatásra kerülő személyeket, eseményeket és tárgyakat. A személyek közt találunk képzőművészeket, politikusokat, újságírókat, stb, a legkülönbözőbb módokon, innen-onnan összegereblyézett szövegekkel bemutatva. A tárgyak még zavarosabb válogatásában meghallgathatatlan albumok és hangjátékok, megnézhetetlen fotószériák és filmek, lefordítatlan és a nagyítási opciók miatt egyébként is olvashatatlan kéziratok rövid szöveges ismertetései közt böngészhetünk.
Kevéssé attraktív opciók ezek, ugyanakkor valóban a legkülönbözőbb kulturális produktumok kerülnek egy platformra: a negyvenes évek Szovjetuniójától és Alekszandr Szolzsenyicintől kezdve Király Tamás nyolcvanas évekbeli magyarországi és nyugat-európai aktivitásáig rengeteg minden megtalálható. Tudjuk, hogy elvben mindent mindennel össze lehet hasonlítani, de nem biztos, hogy érdemes. Bár a projekt a sokrétegűségre törekszik, az adatbázisos forma miatt az egyén és az egyedi eset felől közelíti meg a párhuzamosan működő rezsimeket, de ennek során, a szorosabb kontextusok és definíciók híjján összemosódnak a tér és az idő dimenziói. Az aktorok reflektálatlan egymás mellé állítása relativizálja a történelmi kulturális tett jelentőségét, ezzel éppen azt a homogén „keleti blokk”-képet erősíti, amelynek árnyalására vagy leépítésére hivatott volna.
Más kommunikációs bravúrokkal is próbálkoztak a szerkesztők: játékokkal és online kiállításokkal. Az előbbiekhez tartozik a blaszfemiába hajló „Te milyen kulturális szakadár lennél?” című, személyiségteszt-típusú, trendi kvíz, amelyet végigkattintgatva – olyan kérdések megválaszolása után, mint például: „mit vinnél magaddal a börtönbe ha lecsuknának?”, gondoljunk itt ismét pl. Szolzsenyicinre – megtudhatjuk, hogy alteregónk a szocializmusban egyetemi klubvezető, pap vagy avantgarde festő. Van ezen kívül még egyedül játszható 5×5-ös memory is, de vaktérkép és definíció-párosítós mulatság is várja a játékoskedvűeket. Azt pedig egyelőre csak remélhetjük, hogy ezek nem a beígért „progresszív tanítási modulhoz” tartoznak.
A projektben résztvevő kutatók összeállítottak egy a honlapról ingyen letölthető, több mint 600 oldalas, egyelőre még csak angolul elérhető monográfiát is. A honlap első benyomásai után pozitív csalódást okozott a Cultural Opposition and Its Heritage in Eastern Europe (A kulturális ellenzék és öröksége Kelet-Európában) című tanulmánykötet.
A könyv két fő szekcióból áll, amelynek az első része a szocialista államokat egyesével, vagy kisebb csoportokban mutatja be. A civil- és kulturális ellenállás passzív és aktív formáit a szocialista kultúrpolitika ideológiai és gyakorlati változásainak tükrében vizsgálja. Emellett nagy hangsúlyt fektet a rendszerváltás utáni tudománytörténeti és kulturális emlékezet narratíváinak alakulására, illetve politikai használatuk kánonképző stratégiáira.
A kötet második felében tematikus tanulmányok szerepelnek, amelyek egyebek mellett olyan témákat járnak körül, mint a nemzetközi szamizdat forgalom, a vallási, felekezeti ellenállások, a népi mozgalmak, az underground képzőművészet és zene. A fejezetek általános bevezetővel kezdődnek, majd különböző esettanulmányokat hoznak a vonatkozó gyűjtemények keletkezési körülményeiről, a gyűjteményezés motivációiról, stratégiáiról és intéményesülésük folyamatáról. A példák összehasonlítása megvilágítja a különböző rendszerek közti hasonlóságokat, eltéréseket, valamint a nemzetközi kapcsolati hálókat is.
A könyv áttekintése után némileg érthetővé válik a honlap felépítése is: az adatbázis tulajdonképpen nem más, mint a tanulmányokban szereplő nevek, események és kulturális objektek részletesebb leírása és bizonyos fokig korlátozott illusztrálása. Ugyan a honlap továbbra is diszfunkcionálisnak tűnik, a tanulmánykötet kétségkívül értékes kiindulási pontot jelenthet a Kelet- és Közép-Európa kultúráját kutató szakembereknek.
Tekintve, hogy a támogatás kifutása 2019. január 31., azaz kevesebb mint két hónap, kérdéses, hogy lesz-e további kapacitás az oldal fenntartására és gondozására, illetve a tartalom javítására és bővítésére. Reméljük, hogy igen, mert a COURAGE valóban hiánypótló projekt és felület, ahova becsatornázható lenne számos már lezárt vagy még folyó kutatás, illetve amellyel összekapcsolható lenne a térségbeli kultúrát kutató csoportok munkája. Így valóban többrétegű képet kaphatnánk a régió múltjáról és jelenéről.
Nyitókép:
A budapesti Invázió zenekar 1982-ben: Kiss Ferenc, Sal István, Magyar Péter, Németh Gábor. Fotó: Urbán Tamás / Fortepan
