Horváth Csaba Árpád
Következmény
NextArt Galéria, Budapest, október 10-ig
Erősen kutatás alapú, sűrű kultúrtörténeti és filozófiai referencia rendszerrel bíró anyag, amely a művész saját emlékeit is integrálja. A vizuálisan is igencsak kimunkált alkotások olyan multimediális kiállítássá álltak össze, amely többféle olvasatot rejt magában.
A régóta készülő művek azonban a közelmúlt eseményeinek köszönhetően politikai aktualitást is kaptak, kissé talán el is terelve a figyelmet az általánosabb érvényű összefüggéseikről – pedig ezeket kár lenne nem fölismerni.
A Következmény középpontjában a nyugati ember civilizációs félelmei állnak, és a kiállítótérbe lépve a látogató szeme egyből a különböző híradásokból ismert, az Iszlám Állammal azonosított jelképet viselő zászlón akad meg. Az arab N betű, amelyet a keresztények megbélyegzésére használnak a terrorszervezet tagjai, par excellence vizuális toposza és szimbóluma annak a rettegésnek, amely a terrortámadásokat és a menekültek áradatát kezelni képtelen nyugati államok közbeszédében manapság tetten érhető.
Ugyanakkor Horváth Csaba Árpád munkája lényegesen többet állít annál, mint hogy a keresztény kultúrkör fél az iszlám beáramlásától.
Fotók: Rosta József
Az installáció mellett az anyaggyűjtés és kutatás egyes elemeit bemutató fotók kontextusában világossá válik, hogy a feje tetejére állított diadalívet formázó keret a hódító hadjáratok győzelmi eufóriáját és portyázó felhalmozását idézi meg, ugyanakkor párhuzamot állít a ’60-70-es évek strukturalista építészetére jellemző alumíniumburkolat ornamentikájával is. Így kerülhet egymás mellé a leigázó hódítások kisajátító attitűdje és a szocialista áruházak komikus kirakat-rendezési stratégiája.
In Trade We Trust – azaz a kereskedelemben bízunk, hirdeti az egyik mű, és a jelmondat tökéletesen ragadja meg a nyugati kultúra legfőbb szervező elvét, amely szerint megfelelő csereérték (de leginkább pénz) felmutatásával bármi megkapható.
Ugyanehhez a témához kapcsolódik az a három ceruzarajz is, ami az installáció mögött lévő falon kapott helyet. A nyugati civilizáció rendületlenül kolonializáló attitűdjét jelenítik meg, amellyel idegen tájak emberei, termékei és szokásai felé fordul, és amelyeket pillanatok alatt hajt saját fogyasztói kultúrájának szabályai alá.
A kiállítás az örökkévalóság és racionális fejlődésbe vetett hit helyett a véletlenszerűség és a szerencse kulcsszavaival közelít a civilizációk túlélésének kérdéséhez. A szerencse kerekének motívumával összekapcsolt könyvespolc-installáció remekül láttatja, milyen kis rezzenések is elegendőek ahhoz, hogy hosszú éveken át tartó gondos gyűjteményezés eredményei a kollekcióból kiesve a földre hulljanak, kontextusukat és támasztékait veszítsék, kitéve a felejtésnek.
A művész szerint az, ami itt kicsiben, akár az egyes ember memóriájára érvényes állítás lehet, miszerint teljes mértékben esetleges módon hullanak ki emlékek, és őrződnek meg mások, az valójában mintaszerűen rávetíthető komplett civilizációk normáira is: ugyanilyen esetleges, emberi erő által nem befolyásolható, kik és hogyan képesek túlélni a kultúrát megrengető katasztrófákat, legyenek azok ember alkotta vagy természeti eredetűek.
Ez a szerencsekerék motívum ugyanakkor hidat biztosít az egyetemes kultúrtörténet és a popkultúra között is, ugyanis a kiállítótérben helyet kap egy, a televízióból mindenki számára ismert vetélkedő által inspirált mű is. A ’70-es évek designját idéző padokból épített objekt a Szerencsekerékben kivetített feladványokat imitálja. A megfejtés itt történetesen az Achievement has no color (A teljesítménynek nincs színe) mondat.
Abraham Lincolntól származik az idézet, reflektálva ismét arra az ember által befolyásolhatatlan szerencse-faktorra, amely azt determinálja, hova és milyen körülmények közé születünk, és hogy ezáltal milyen lehetőségek lesznek adottak számunkra. Azokban az időkben, amikor a szegregált oktatás nemcsak, hogy nem minősül rossz gyakorlatnak, hanem a törvény által felkínált opció, gyakrabban kellene felidézni az amerikai álom egyik alappillérét.
A kiállítás utolsó alkotása egy nukleáris támadás esetére készült oktatófilm gyurma-animációja. Ez épp az oly sokak által vágyott amerikai álom visszásságára is rámutat. Arra vállalkozik, hogy tömör és informatív módon foglalja össze a tudnivalókat a hidegháború napjaiban nem elképzelhetetlen eshetőségre, azaz a teljes megsemmisülés közeledtére.
Horváth Csaba meglehetősen intenzív kiállítása mindezekkel a komponensekkel annak a nyugati tradíciónak adja egyfajta olvasastát, amely félelemmel teli izgalommal fordul az örökké másságában megragadott kultúrák felé. A félelmek szimbólumait pedig előszeretettel zárja ketrecbe, hogy a biztonságos rácsok mögül aztán mutogathassa őket. A civilizációs félelmek mögött mindig a saját (leginkább változatlan) megőrzésének célja lapul a másik önfeladása, vagy annak elpusztítása árán. Csak egy maradhat.
