Spark Art Fair Vienna, Marx Halle, Bécs, június 25-27.
A holland szakember, akinek egyébként komoly filmes múltja is van, régi motoros a szakmában, igazán közismertnek azonban mégsem mondható, tekintve hogy a viennacontemporary „arcai” hagyományosan a művészeti igazgatók voltak. Miután két éve távozott funkciójából, van den Heuvel egy évre visszavonult, majd után úgy döntött, hogy sem Bécset, sem a kortárs képzőművészeti színteret nem hagyja el, és egy új, általa alapított vásárral jelentkezik. Interjúiból kiderül: tudja, hogy nem vállalkozott könnyű feladatra – sem a vásárok általános gondjai, sem pedig amiatt, mert Bécsben számos kisebb, inkább belföldi részvétellel zajló vásár mellett egy időközben komoly rangot kivívott nemzetköziart fair is működik már.
Ezért az ő Spark Art Fair Vienna névre keresztelt vására – ami négy héten belül már a negyedik, legalább részben kortárs vásár lesz az osztrák fővárosban – csak akkor lehet sikeres, ha valóban új színt hoz a palettára, azaz más, mint a nagy konkurens – miközben, legalábbis belföldön, ugyanazokat a galériákat kell megnyernie, amelyek a viennacontemporary kiállítói körét alkotják, s helyszínben sem tud mást, jobbat nyújtani, mint a korábban általa vezetett vásár. Igaz, ez utóbbival megpróbálkozik: a helyszín ugyan az évek óta a viennacontemporary-nak is otthont adó Marx Halle lesz, ám a standokat másképp, szigetszerűen alakítják ki a belső tartóoszlopok körül.
Van den Heuvel csak tavaly novemberben kezdett tárgyalni a galériákkal, így az idei év – figyelemmel a COVID okozta nehézségekre is – nem tudja még teljes egészében tükrözni koncepcióját – ami az idei tapasztalatok fényében természetesen módosulhat is. Hogy hosszabb távon tervez, azt az is mutatja, hogy a vásár honlapján már megtalálható a következő három év vásárának időpontja is. A rövid idő miatt idén nagyobb lesz a helyi, azaz osztrák kiállítók aránya, de a külföldiek részesedése így is meghaladja a 30%-ot. Ami utóbbiak földrajzi megoszlását illeti, van den Heuvel egyik nyilatkozatában olyan országokra helyezte a hangsúlyt – Olaszországot konkrétan is említve –, amelyek nincsenek jelen a viennacontemporary-n, míg másutt arról beszélt, hogy az utóbbi vásár kelet-európai fókuszával szemben ők inkább Közép-Európára összpontosítanak. A résztvevő galériák listáját látva az első törekvésnek még szerény eredményei mutatkoznak csak, a közép-európai részvétel viszont már valóban reményt keltő – olyan ismert galériákkal, mint például a pozsonyi Soda vagy a temesvári Jecza Gallery. A legerősebb térségünkből azonban a magyar jelenlét lesz, hiszen a Bécsben és Budapesten egyaránt aktív Knoll mellett bemutatkozik az acb Galéria és a Kisterem is.
Az új vásár fő sajátossága, hogy a galériák mind a négy szekcióban – az általánosban, és az Utópia: Post-war, a Perspektívák és az Interface: kortárs újmédia és digitális művészet című kurált szekciókban – kizárólag szóló show-kat mutatnak be. Van den Heuvel nem állítja, hogy a vásár hosszú távon is elköteleződik eme formátum mellett, de azt mindenképpen fontosnak tartja, hogy – a post-war szekció kivételével – alapvetően olyan munkák kerüljenek bemutatásra, amiket a közönség másutt még nem láthatott, azaz újak legyenek a piacon. A one man show többnyire nagyobb anyagi kockázatot jelent a kiállító galériák számára, amit a vásár kedvező standbérleti díjakkal igyekszik kompenzálni; a 200 eurós négyzetméterár nemzetközi összehasonlításban kifejezetten barátságosnak mondható. Ilyen árakat a vásár csak akkor tud kínálni, ha kiadásait is sikerül alacsonyan tartania, amit többek között úgy érnek el, hogy csak egy projektteam-et foglalkoztatnak, azaz nincsenek egész évben fizetett alkalmazottak.
Megcélzott közönségében a vásár két kategóriát emel külön is ki: egyfelől a fiatal gyűjtőket, akiket a vásárigazgató szerint szóló show-kkal könnyebb megnyerni és az ő becsalogatásukat segíti reményei szerint az Interface szekció, továbbá a fokozott aktivitás a közösségi médiában is. Másfelől nagy gondot fordítanak az intézményi látogatókra; külföldről is várnak múzeumigazgatókat, kurátorokat. Van den Heuvel úgy látja, hogy néhány más országban, így Németországban és Hollandiában is többet tudnak a vásárok és általában a műkereskedők a műgyűjtőkről, mint Ausztriában, ezért saját kutatásokat is terveznek az információs deficit csökkentése érdekében.
Az Utópia: Post-war szekció, melynek kurátora az osztrák Sabine Breitwieser, a salzburgi Museum der Moderne korábbi igazgatónője, olyan művészi pozíciókat mutat be, amelyek részben még a nagy világégést dolgozzák fel, részben viszont már azt követik nyomon, hogyan születtek a háború okozta sokkból új művészi formák, hálózatok és utópiák.
A Perspektívák szekció, Tevž Logar Horvátországban élő szlovén kurátor közreműködésével a képzőművészek munkájának szűkebb és tágabb környezetére adott reflexiókat mutat be az identitás kérdésétől kezdve a gazdasági környezet és a hatalmi politika hatásaiig.
Az Interface: kortárs újmédia és digitális művészet szekció kurátora Marlies Wirth, főállásban a bécsi Iparművészeti Múzeum, a MAK kurátora. A kiállító művészek új, multidiszciplináris, hibrid művészeti formákkal kísérleteznek, keresik a modern kommunikáció változásaira való reflexió lehetőségeit.
A résztvevő magyar (illetve osztrák-magyar) galériák közül a Kisterem és a Knoll standja az általános szekcióban lesz megtalálható. A Kisterem Gosztola Kitti, míg a Knoll Birkás Ákos munkáit mutatja be – utóbbiak között több, a nagyközönség számára eddig alig ismert korai festmény is lesz 1969-70-ből. A szekcióban ugyanakkor szerepel egy harmadik magyar művész, Tibor Zsolt is; az ő műveivel bécsi galériája, a Lukas Feichtner Galerie nevezett a vásárra.
Az Utópia szekció magyar részvevője az acb Galéria – ők Agnes Denes alkotásait viszik a kurált szekcióba. Bár több magyar galéria nem szerepel a vásáron, nem marad magyar résztvevő nélkül a fiatal alkotókra fókuszáló Perspektívák szekció sem, itt ugyanis a prágai Lítost galéria Keresztesi Botond munkáival lesz jelen. A három hazai és a két, magyar művészt bemutató külföldi galériának köszönhetően a magyar lesz a leghangsúlyosabb külföldi jelenlét az új bécsi vásáron.
Nyitókép: Agnes Denes, Wheatfield – A Confrontation: Battery Park Landfill, Downtown Manhattan – The Harvest, 1982. © Agnes Denes. Courtesy of the artist and Leslie Tonkonow Artworks + Projects, New York. / Artsy.net
