Az elmúlt években minden nemzetközi erőfeszítés ellenére is egyre több csempészett antik műtárgy került be az európai és az észak-amerikai műkereskedelembe. Ehhez a törvényi szabályozás és az ellenőrzés lazaságai mellett az antik műtárgyak forrásterületeinek számító országok egy részében kialakult instabil politikai helyzet, sőt káosz is szerepet játszik; egyes politikai erők, így az Iszlám Állam vezetői például nem is titkolják, hogy az antik műtárgyakkal folytatott illegális kereskedelem fontos bevételi forrásaik közé tartozik. E körök persze kevésbé lehetnének sikeresek, ha nem építhetnének egyes európai és amerikai műkereskedők gátlástalanságára. Sajnos, nem kevesen vannak, akikkel a remélt nagy haszon pillanatok alatt elfeledteti a jogszabályokat és az etikai normákat.
Az illegális kereskedelem rendkívüli volumenét sejteti a svájci és az olasz rendőrség együttműködésében hosszú évek nyomozása után most felgöngyölített eset is. Egy olasz-svájci műkereskedő házaspár, Gianfranco Becchina és Ursula Juraschek kezén kattant a bilincs, akik a vizsgálatok szerint 20 éve folytatták illegális praktikáikat. Svájci területen lévő rejtett raktáraikban a rendőrség összesen 5.361 vázát, bronzszobrot és egyéb antik műtárgyat foglalt le az időszámítás előtti VI.-III. évszázadból, melyek becsült összértéke 50 millió euró. Hogy nem kispályás csempészekről van szó, azt a lefoglalt műtárgyak értéke mellett az is mutatja, hogy a házaspár műkereskedéseitől olyan neves intézmények is vásároltak, mint a Louvre, a Metropolitan Múzeum, a Getty Múzeum és a Bostoni Szépművészeti Múzeum.
A lefoglalt antik műtárgyak egy csoportja, forrás: rometheimperialfora19952010.wordpress.com
Becchina már korábban is a rendőrség látókörébe került, de eddig csak olyan ügyeket tudtak rábizonyítani, melyek már elévültek, így nem tudták bíróság elé állítani. Most vélhetően több évre rács mögé kerül majd. De kellemetlen helyzetbe kerülnek a tőle vásárló múzeumok is és nemcsak azért, mert a származási helyükről illegálisan kicsempészett műtárgyakat vissza kell szolgáltatniuk – a Getty Múzeum ezt több műtárgy esetében már meg is tette –, hanem azért is, mert okkal merül fel a kérdés, mennyire jártak-járnak el körültekintően a beszerzéseik során.
