A 80. életévét 2007. őszén betöltő Pierre Alechinskynek szentel – és méltán – életműkiállítást a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum. Kevés olyan képzőművésze van az XX. század második felének, akinek életműve minden változás ellenére annyira egységes, mégis sokrétű maradt volna mint Alechinskyé. Az orosz apától és belga édesanyától 1927-ben Belgiumban született Alechinskyt minden kötöttség zavarta, így például egész életére kihatott, hogy szülei és tanárai a balkezes gyereket jobb kezének használatára kényszerítették.„Minden, ami fontos volt, jobb kézzel kellett csinálnom, viszont a lényegtelen szórakozásnak tartott rajzolgatás, firkálás, számomra minden szabadság szimbóluma, megengedett volt bal kézzel is!” – írja visszaemlékezésében.
Az iskolát is feleslegesnek érezte, a háború vége jó alkalmat adott számára, hogy 17 éves korában tanulmányaitól meneküljön, és reklámgrafikusi képzésre járjon. 1947-ben csatlakozott a Fiatal Belga Festők társaságához, akik a hagyományos akadémikus festészetet érezték kötöttségnek, és egy sokkal szabadabb, improvizatívabb irányt kerestek. Nerm véletlen tehát, hogy Alechinsky igen korán, már 1949 tavaszán csatlakozott a többek között Karel Appel, Corneille és Asger Jorn által megalapított CoBrA (Coppenhága-Brusszel-Amszterdam) csoporthoz, akik a festészet spontaneitását és szabadságát, az útkeresést és kutatást hirdették, szemben a szerintük korukra jellemező, konstans festészettel, és akik Alechinskynek a brüsszeli Marais-ban lévő műtermében alakították ki ”kutatóközpontjukat”.
Az utóhatásában hosszú, de hivatalos létezésében rövidéletű CoBrA megszünése után 1951-től, Alechinsky Hayter párizsi műtermébe helyezte át kísérleteinek helyszínét, és elsősorban a metszetkészítés titkait tanulmányozta. Ennek során tapasztalta először, hogy balkezes írásmódja, a mindent tükörírásban visszaadó nyomatok esetében izgalmas és újszerű, szinte kalligrafikus hatást eredményez, és nyilván emiatt is, érdeklődése a keleti, elsősorban japán kultúra felé fordult. 1955-ben Japánba utazott, hogy filmet forgasson a japán kalligrafikus művészetről, és ugyanerre az időre tehetők első nagyméretű, földre terített vásznakra készített festményei is. Japánból visszatérve, Picardiában talált műtermet (amit szobrász barátjával, Reinhoud-dal osztott meg), és az ismert Galerie de France-nak lett gyakori kiállítója.
Alechinsky pályafutásának dőntő éve minden bizonnyal 1965 volt, ugyanis ebben az évben három meghatározó hatás érte. André Breton meghívására kiállított a szürrealisták X. nemzetközi tárlatán, amelyből megértette, hogy alkotásai, gondolatai már elváltak a szürrealisták irányzatától. Felismerte, hogy az általa elképzelt erőteljesebb, szenzitívebb és gyorsabb alkotásokhoz az akril-festék sokkal tágabb lehetőséget biztosít, mint a tus, így ettől az évtől kezdve nagyméretű alkotásokat készít ezzel a technikával. Még ugyanebben az évben került sor első amerikai útjára is, ahonnan visszatérve, egy magával hozott fotó alapján megfesti Central Park című képét, amelyen először alkalmazza sajátos megoldását, a képek széleire írt és rajzolt megjegyzéseit, átértelmezéseit, vízióit.
Ettől kezdve karikaturisztikus, képregényszerű elemek övezik nagyméretű képeit amelyeket vászonra ragasztott papírra akrilfestékkel készít. Saját útján halad, nem tartozván semmilyen elméletet vagy divatot követő képzőművészeti csoporthoz. Figyelmét a természetben is megtalálható, grafikai hatású ornamentikák felé fordítja, így a levelek erezetére, pókhálókra emlékeztető struktúrák tűnnek fel képein, de kísérletezik a vulkánokból kiömlő és megszilárduló láva, vagy az agyag szerkezetéből adódó természetes szépség megragadásával is.
Párhuzamosan dolgozik festékkel, agyaggal, sèvres-i porcelánnal, mindemellett grafikát készít, könyvet illusztrál, sőt elkészíti első, úgynevezett „lapozhatatlan könyveit” is, amelyek valójában nyitott könyvet ábrázoló fábol vagy kőből készült könyv-tárgyak.
Születésének 70. évfordulója alkalmából a párizsi Jeu de Paume hatalmas kiállítást rendez Alechinsky tiszteletére, 2004-ben a Pompidou Központban állítják ki új és izgalmas műveit, és két évvel később megkapja a francia becsületrendet is. Kora ellenére továbbra sem mond le a kísérletezésről, régi papírokat, metszeteket, térképeket vásárol össze az ócskapiacokon, és ezeket – megőrizve rajtuk az eredeti szövegeket, rajzokat – egészíti ki titkozatos, képzeletéből előhívott formákkal, alakokkal, emberre vagy állatokra emlékeztető szörnyecskékkel.
2007. őszén szülőhazája, Belgium köszönti Pierre Alechinsky-t 80. születésnapján, amikor is a Királyi Szépművészeti Múzeum négy szintjén, hatalmas felületeken, 60 év munkáját mutatják be a nemcsak Európából, de a tengerentúlról is szép számmal érkező, és Alechinskyben a XX. század egyik legegyedibb és legizgalmasabb képzőművészének tisztelgő látogatóknak.
A kiállítás 2008. március 30-ig látogatható, hétfő kivételével 10-17 óra között.
Cserba János: A balkezes feltaláló – Alechinsky A-tól Y-ig
A 80. életévét 2007. őszén betöltő Pierre Alechinskynek szentel – és méltán – életműkiállítást a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum. Kevés olyan képzőművésze van...