A 2007-es párizsi kiállítási szezon minden bizonnyal egyik legszínvonalasabb eseményeként tartják számon a «Pascin, a valóság varázslója» című kiállítást, amely február 14–június 4-ig látható a Maillol Múzeumban.Pascin, az örök vándor, a 20-as éveknek, az úgynevezett Les Années Folles-nak volt legendás alakja. Egész élete, művészete, családi állapota, sőt halála is az örök vándorlás, az átmenet, a szabadsàg jegyében telt. A bolgár Duna-parti városban, Vidinben született 1885-ben, és neve akkor még Julius Pincas volt. Mint, ahogyan a csodálatos tehetségű zenészek abszolút hallással születnek, ugyanígy áldotta meg a sors zseniális rajzkészséggel Julius Pincast.
Bár szülei kereskedelmi pályára szánták, ez elől menekülve, már egészen fiatalon elhagyta otthonát, hogy Bukaresten, majd Budapesten keresztül – ahol számos művészbarátot szerzett – Münchenbe utazzon, és ott karikaturáinak eladásából éljen. Ezzel egyidőben rajziskolába is járt, majd útja – mint szinte minden művésznek a századfordulón – Párizsba vezetett, ahová 1905 karácsonyán, már mint jónevű rajzművész érkezett meg. Mint, ahogy korábban a német Simplicissimus-ban, francia megfelelőjében a «Les Asiettes du Beurre» című újságban is szívesen fogadták könnyed, de szarkasztikus rajzait, melyek nemcsak tökéletes rajztudásában emlékeztettek Toulouse-Lautrec karikaturáira, de csípős társadalomkritikáiban, és különösen a nyilvánosházak mindennapi életét megörökítő életképeiben is.
Bár Párizs montmartre-i negyedében, a Boulevard Clichy-n lakott, napjait a Montparnasse-on töltötte, és hamarosan ő vált a bohém társaság központjává. Ennek ellenére zárkózott és távolságtartó volt, csakis kifogástalan fekete ruhában és keménykalapban jelent meg a kávéházakban, a Select-ben a Rotonde-ban, de leginkább a Bal Nègre-ben, kivéve az általában saját maga által szervezett álarcosbáloknak álcázott orgiákat, ahol még a legképtelenebb dolgokhoz hozzászokott barátok is, mint Cocteau, Desnos, Kisling, Hemingway, Man Ray, Scott Fitzgerald és a többiek, mindig számíthattak valami újabb meglepetésre. Foujita egyszer például meztelenül jelent meg, mindössze a derekára tekert egy övet, és hátán egy vesszőkosárban egy Éva-kosztumös nő kuporgott, «Eladó Asszony» feliratú táblával a kezében. Mindez azonban már a húszas években, párizsi visszatérése után történt, 1914-ben azonban a háború kitörésekor, miután bolgár útlevele miatt a franciák ellenségnek tekintették, Anglián keresztül Kubába, majd több más művészbarátjához hasonlóan, Amerikába költözött.
Ahogyan állampolgárságában sem tudott egyértelműen dönteni, hiszen bolgár, amerikai és francia útlevele is volt, úgy élt magánéletében is két múzsája, Hermine David és Lucy Krogh között.
Pascin örök vándor volt a kontinensek és az asszonyok között, és éppígy nem volt egyetlenegy képzőművészeti irányzatnak sem elkötelezett követője. A mostani, több mint 150 művet felvonultató kiállítás legnagyobb érdeme talán az, hogy a Simplicissimus-ban megjelent rajzai mellett ott láthatók a Kubában készített, békés trópusi perceket megörökítő akvarelljei és a tuniszi nyilvánosházakban készült hárem-képei, de jelen vannak a német expresszionizmust idéző groteszk társasági jelenetek, a Párizsban készült kubista aktok, és az «École de Paris» megfoghatatlan, de mégis jellegzetes stílusát idéző olajfestmények, mint a «Lázár és a gazdag ember» című, hatalmas méretű vászna is.
A mennyiségében és minőségében is egyaránt tekintélyes anyag jelentős része magángyűjtők segítsége révén állt össze, és emiatt is jogos az az általános vélekedés, hogy minden eddiginél tartalmasabb, és Pascin művészetét teljes skálájában bemutató anyagot láthat az, aki a Fondation Dina Vierny – Musée Maillol-ban megtekinti ezt a kiállítást, melyhez igényes katalógus is készült.
Cserba János: A valóság varázslója
A 2007-es párizsi kiállítási szezon minden bizonnyal egyik legszínvonalasabb eseményeként tartják számon a «Pascin, a valóság varázslója» című kiállítást,...