Szinte a művészetek történetével egyidős, hogy az állatok
tárgyként, inspirálóként, szereplőként, de leginkább szimbolumként részesei az
alkotásoknak. A barlangrajzoktól kezdve, a korai szakrális művészeteken át, de
Apuleius-szal Shakespeare-rel, vagy akár La Fontaine-nel
folytatva a sort, könnyű ezt a jelenséget tetten érni.
De a jelenkori képzőművészetben is közismertek
Picasso galambjai, vagy bikaviadalos alkotásai, T. S. Elliot macskái, a vámos
Rousseau tigrisei, és hogy magyar példát is említsünk, Tandori verebei.
A párizsi Postamúzeumban most egy viszonylag –
és méltatlanul – kevésbé ismert művész, André Masson mintegy 110 alkotását láthatjuk,
és valamennyi az állatokkal kapcsolatos.
Az Észak-Franciaországban,
1896-ban született Masson gyerekéveit még vidéken töltötte, így behatóan és
közelről tanulmányozhatta környezetét, a természetet. 11 éves korában szüleivel
együtt először Lille-be, majd Brüsszelbe
költözött, és korán megmutatkozott
rajztehetsége révén már egy hímzőműhely előrajzolójaként segédkezett, miközben
képzűvészeti iskolába járt. Barátja, a költő Emil Verhareen hatására irodalmat
is tanult, és szabadidejében a mitológiát tanulmányozta. ĺgy, amikor 1912-ben Párizsban telepedett le, művészete már
szilárd alapokon állott. Pályáját azonban az első világháború megszakította, és
az 1917-ben ott szerzett súlyos sérülése miatt kórházba, majd pszichiátriai
intézetbe is kényszerült. Festészeti pályája a kubizmus irányzatának idején indult, és a
jelenlegi kiállításon is láthatjuk két korai, az 1920-és évek elején készült
képét. Érdeklődése azonban, barátai, Breton, Aragon, Leiris hatására,
egyre inkább a szürrealizmus felé fordult, és ehhez az irányzathoz
kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de haláláig hű maradt. Képzeletvilága
talán háborús sebesülése és pszichiátriai kezelése miatt is, egyre inkább
irracionálissá vált, a képein szereplő állatok humanizálódtak, míg emberalakjai animalizálódtak. A 30-as évektől
kezdve, a szürrealizmus minden jegyét magán viselő képein az állatok, akárcsak az
emberek, élnek-halnak-ölnek-szeretnek,
látomásszerű kavalkádban. És miután a szürrealizmus amúgy is gyakran és szívesen nyúlt a mitológiai
alakokhoz, Masson képei is bővelkednek az ilyen utalásokban. (Az sem véletlen, hogy a félig-ember, félig állat
Minotaurusz lett a kor vezető folyóiratának
címe, és híres galériájának emblematikus névadója, hiszen a
mitológia mindig is tág teret engedett a képzelet teljes szabadságának.) Mithra,
Diomedesz, Minotaurusz, Kiméra, Amazon… megannyi Masson-mű címe és tárgya
ered a mitológiából, melyen sosemvolt állatok élik félig állati-félig emberi
formában életuket, harcukat, szerelmüket.
Masson kiállított művei a képzőművészeti
technikák széles körét ölelik fel, és hitelt érdemlően bizonyítják, hogy Masson
egyaránt mesteri fokon dolgozott akvarellel, pasztellel, olajjal, de ugyanígy
az agyaggal is. Litográfiái – különösképpen késői időszakában, amikor már
szinte kizárólag ezzel foglalkozott – vagy könyvillusztrációi, a kor, az 50-es évek legrangosabb kiadványait
jelentették. Jean-Paul Sartre Temetetlen holtak című színpadi darabjának vagy a
korabeli Hamlet-előadások sikeréhez pedig a Masson által tervezett színpadi díszletek és jelmezek is hozzájárultak.
Életének egyik utolsó nagy művét 1965-ben alkotta, amikor is André Malraux
felkérésére, a párizsi Odéon Színház hatalmas mennyezeti freskóját festette meg,
ezzel ismét bizonyítva alkotói sokoldalúságát.
Akik a szürrealizmust, a képzőművészet e máig
is ható irányzatát kedvelik, azoknak André Masson kiállításának megtekintése
magától értetődő program, de azok számára is nagy élmény, akiket a
rajzművészet, a szép könyvek, a szellemes és groteszk fantázia vagy az erotikus
rajzok érdekelnek.
André Masson Bestiárium című kiállítása a párizsi
Postamúzeumban 2009. szeptember 5-ig, vasárnap kivételével minden nap 10 és 6
óra között tekinthető meg.
A belépőjegy ára 6.50, a katalógusé 20 euro.
