A könyvművészet hat évszázada címmel tette megtekinthetővé több tucat féltve őrzött kincsét és új szerzeményeit a párizsi Levéltár és Kézirat Múzeum. Kódexek, ősnyomtatványok, művészkönyvek és „könyv-tárgyak”.
Gutenberg szabadalma és az ipari könyvnyomtatás megindulása óta valóban közel 600 év telt el, de tágabb értelemben a könyv története évezredekkel régebbi. A papiruszokra rótt jelek, majd a pergamenre írott kódexek már ugyanazokat a fontos eszmei, filozófiai, vallási értékeket hordozták, mint napjaink sorozatban előállított könyvei, de a könyv műtárgy jellege csak a 19. században öltött formát.Az elsősorban vallási és teológiai célokat szolgáló, kézzel írott és festett kódexek minden egyes példánya az emberi kreativitás, a szépség és az esztétika materializálódott bizonyítéka, és a kiállítás is ezekkel a felbecsülhetetlen értékű ősnyomtatványokkal hangolja rá a látogatókat arra, hogy a könyvet ne csak használati tárgyként, hanem a szépséget hordozó emberi alkotásként is lássák. Bármilyen szépek is voltak ezek a főként kolostorokban készülő, iniciálékkal és miniatúrákkal gazdagon díszített kódexek, a már említett ólombetűket használó, és így sokszorosításra is alkalmat adó technika a 16. században már egyre inkább kiszorította a kézírásos könyveket. Kezdetben csak nagyon kis példányszámban, de megjelentek – igaz, egyelőre még többségében egyházi használatra szánt – bibliák, ima- és zsoltároskönyvek. A rajzok és a betűk együttes megjelenítésére megszülettek a különböző technikai úton megvalósított, többszöri nyomásra is alkalmas réz- és acélmetszetek, melyeket aztán később a nyomdatechnika számtalan más könnyedebb, mutatósabb, színesebb nyomástechnikával fejlesztett tökélyre.
Franciaországban tulajdonképpen La Fontaine és Molière műveinek megjelentetése indította el az olvasó polgárok számára kiadott könyveket, hiszen ezt megelőzően a könyv elsősorban egyházi, hadászati-tengerészeti, esetleg gyógyítási funkciókat töltött be, és így nyilvánvalóan csak szűkebb olvasórétegre számíthatott. A 18. században gomba módra szaporodtak el Európában a rézmetsző-műhelyek, hogy a könyvek címlapját, a lapok záródíszeit míves metszetekkel díszíthessék, illetve a betűöntő-műhelyek, ahol újabb formájú, méretű és rajzolatú betűk születtek, a papírkészítő céhek, ahol a mosott, színezett, márványozott, sima vagy éppen újszerűen érdes felületű, betűnyomásra, rajzra alkalmas nemes papírok készültek. Egyre nagyobb szerep jutott a könyvkötő mestereknek is, akik a hagyományos borjúbőr mellett újabb és újabb állati és növényi eredetű anyagot használtak fel díszes, sokszor aranyozott könyvkötéseikhez, és a könyvek élének díszítésére használt bordázatokhoz.
A 19. század végére a szép könyvek iránti igény olyannyira megnőtt, hogy az ezeket kedvelők és keresők bibliofil-társaságokat alakítottak, és neves művészeket kértek fel különböző kiadványok megvalósítására és illusztrálására. Az Apollinaire műveit Picasso illusztrációival először megjelentető Ambroise Vollard – aki egyébként festészeti galéria tulajdonosa és az akkori modern festők nagy mecénása is volt – külön könyvkiadót hozott létre a festők által illusztrált, de kisebb példányszámban megjelenő művészi könyvek kiadására, amelyben Roualt, Bonnard, Maurice Denis, Derain és még sok más művész rajza és festménye gazdagította Verlaine, Max Jacob, Cendrars verseit és írásait. Ugyanakkor sok képzőművész önállóan is vállalkozott arra, hogy saját műveiből szerkesszen könyvet, és azokat saját elképzelése szerinti tipográfiával, különleges papíron, egyedi kötésben jelentesse meg. A jelen kiállítás legérdekesebb látnivalóit éppen ezek a nagyon kis példányszámban megjelent, egyedi, emiatt felbecsülhetetlen értékű darabok adják. Vaszilij Kandinszkij 1913-ban magánkiadásban jelentette meg verseit, írásait és naplóját, melyeket az orosz népmesék hangulatát idéző figuratív és absztrakt rajzaival, hagyományos nyomdatechnikai megoldású, fa dúcokra felvitt metszeteivel illusztrált, ami részletekben gazdag, élénk színű reprodukciókat eredményezett. A múlt század húszas éveiben aztán ismét jelentős előrelépés történt a könyvművészet terén, ugyanis megjelentek a rajzokkal, berakásokkal, intarziákkal vagy éppen kollázsokkal díszített könyvkötések, melyekből több gyönyörű példányt láthatunk is a kiállításon, így például André Breton, Man Ray és a híres párizsi könyvkötő Jean de Gonet közös munkáját, Nadja címmel. De bemutatnak még más értékes és szép darabokat is a múzeum gyűjteményéből, így Cendrars és Léger, Eluard és Man Ray, Dubuffet, Tzara, Braque, Picasso, Matisse és mások által írt és illusztrált könyveket. Ez a gazdag választék egészen napjaink könyvművészetéig terjed, hiszen mostanra a könyv mint a művészi kifejezés és megvalósulás eszköze, már kilépett az olvasás és a betű kényszeréből. Így születtek meg az úgynevezett „objet-livres” azaz a könyv-tárgyak, amelyben a könyv már csak szinte képletesen jelenik meg, és már csak formájában emlékeztet a hajdani kódexekre és nyomtatott könyvekre. Fém- és üveg veszi át a papirusz szerepét, a korábban még nyomtatott betűk helyett számítógépes karakterek, vagy már csak szimbolikus áthallások utalnak a betűkre, és könyvkötések helyett is dobozok, installációk, amorf kiterjedésű mértani terek határolják a könyvre már csak emlékeztető tárgyakat.A kiállítás utolsó részében már ilyen könyv-tárgyak szerepelnek, és csak sajnálni tudjuk, hogy a nemcsak Franciaországban, de a nemzetközileg is elismert magyar könyv-tárgy művésztől, Kiss Ilonától, ezúttal nem láthatunk kiállított tárgyat. A párizsi Musée des Lettres et Manuscrits kiállítása 2013. január 20-ig tekinthető meg,(222, boulevard Saint Germain) hétfő kivételével naponta 10 és 19 óra között.
