A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították Chaim Soutine retrospektív kiállítását a párizsi Pinacothèque-ben. Annak ellenére, hogy Soutine néhány képe viszonylag rendszeresen látható különböző párizsi múzeumok termeiben, és hogy az Orangerie-ben 1973-ban már bemutatták Soutine életművét, ez a mostani kiállítás még a vártnál is nagyobb sikert aratott.
A tavaly nyáron új helyen, közvetlenül a Madeleine templom mellett megnyílt kiállítólyen, az Ecole de Paris művészei közé sorolt festőnek több mint 80 alkotása látható, jelentős részük Párizsban most először.
Soutine, akárcsak barátja Modigliani, a legendás montparnasse-i festők közé tartozott, és ezen az sem változtat, hogy ezen legendák egy részét valószínűleg saját maga terjesztette barátai körében. A hihetetlenül szegény, orosz-zsidó családból származó Chaim Soutine, a szabósegéd apa tizedik gyermeke, akinek születési dátuma máig sem ismert pontosan, 1913-ban, valószínűleg 19 évesen érkezett Párizsba. Kezdetben, elsősorban nyelvi nehézségei miatt, honfitársai, Kikoine, Krémègne, Chagall és Zadkine körében mutatkozott csak, de ott is inkább zárkózottságával tűnt ki. Nélkülözése és nyomora,valamint az ezzel nyilván összefüggő gyomorfekélye az öngyilkosságig vitte, de barátja Krémègne még jókor érkezett, hogy levágja a kötélről.
Ezt követően vasúti hordárként próbált megélhetéshez jutni, majd a biztos étkezés reményében katonának jelentkezett, de gyenge testalkata és betegsége miatt nem vették fel.
Eleinte a többi orosszal együtt a híres Ruche egyik műtermében dolgozott, mígnem 1915-ben, Jacques Lipchitz révén, megismerkedett Modiglianival. Nemsokkal ezután Modigliani megosztotta vele a Cité Falguière-ben lévő műtermét, és ettől kezdve rengeteg időt töltöttek együtt. Az elhanyagolt külsejű, zárkozott Soutine, aki egyesek szerint sokáig csak törve beszélte a francia nyelvet, szinte mindenben ellentéte volt Modiglianinak, mindez azonban inkább összekötotte, mintsem eltávolította őket egymástól.
Soutine képein minden fájdalmas és eltorzult, még a megnyúzott és szegreakasztott nyulak is epilepsziás görcsökben vonaglanak, és ez a bizonytalan, vizionáló látásmód tájképein, sőt viszonylag ritka portréin is uralkodó (A ministránsfiú, A szoba- pincér, Bolond nő ). Stílusában talán az egyetlen számottevő művész, aki a francia expresszionizmust képviseli, de míg az irányzat élvonalát jelentő német expresszionizmus szinte mindig politikai állásfoglalást is képviselt, addig Soutine képein ennek semmi jelét sem találjuk.
Marginálisnak ítélt alkotásait kezdetben senki sem értékelte vagy kereste, így még kortársainál is többet nélkülözött. Különc, összeférhetetlen és kiszámítathatatlan alak hírében állott, viszont, akik jobban ismerték, mint például Modigliani is, nagyon intenzív és szoros barátságot tudtak vele kialakítani. Ilymódon kerül a képkereskedő, Zborowski látókörébe is, aki 1918-ban, minimális apanázzsal segítve, a dél-franciaországi Vence-ba küldi.Ettől kezdve a festő sok időt tölt itt, akárcsak a Pireneusok lábánál fekvő Ceret-ben és a tengerparti Cagnes-ban. Soutine kezdetben idegenül mozgott a számára idegen napsugaras tájban, de képein már világosodtak a színek, és itt készült képeiből látott meg néhányat Albert Barnes a híres műgyűjtő, aki Paul Guillaume műkereskedő segítségével, rövid időn belül 21 képet vásárolt tőle.
A kiállításon ebből, az 1920–30 közötti időszakból láthatjuk a legtöbb képet, és ezek javarésze még Soutine életművében is kiemelkedő színvonalat képvisel. 1930 után, talán a számára is váratlanul érkezett tartós siker következtében, műveiből már hiányzik a katarzis, korábbi vöröses-barnás árnyalatai helyett a kékek válnak uralkodóvá, és egész festészete kiszabadul a Soutine-ra korábban mindig jellemző szenvedésből. És az már csak a képeit csodáló látogatók önzéséből adódhat, hogy az az érzésünk: ezek a képei mégsem érik el korábbi alkotásai színvonalát, amikor Soutine barátjával, « Modi »-val együtt éhezett és fázott. …
A kiállítást március 31-ig hosszabbították meg a Pinacothèque de Paris-ban, ahol minden nap 10.30–18 óráig látogatható.
Belépő: 9 euró, a kiállítási katalógus 45 euró.