Nem ritka a fotóművészet történetében, hogy a világhírűvé vált férj árnyékában szinte hasonlóan tehetséges alkotótárs áll, akinek aztán vagy megadja a sors, hogy az ő nevét is művészként ismerje meg a világ vagy – és ez a gyakoribb eset – pusztán csak társként emlékezzen meg róluk a művészettörténet. Az előző, ritkább esetekre elég, ha csak André Kertész-Rogi André, Robert Capa-Gerda Taro példáját említjük meg.
Alice Springs nevét szerencsére fotóművészként ismeri a világ, de az életrajzi adatok Helmut Newtonhoz kötik, ugyanis az 1923-ban June Browne néven született színésznő egy egész életen, egészen pontosan 56 éven át volt a fotóművész felesége, társa, titkárnője és egyben sajtófőnöke is. June még szülőhazájában, Ausztráliában ismerkedett meg a náci üldöztetés elől Németországból ilyen messzire menekülő Helmut Neustadterrel, és 1948-ban kötöttek házasságot. June ismeretségük után felhagyott ígéretesnek induló színészi hivatásával, hogy életét a viszonylag gyorsan ismertté váló, akkor már Helmut Newton néven dolgozó fiatal fotóséhoz kösse. Rendszeresen kísérte el férjét európai utazásaira is, majd rövidesen Londonba és Párizsba tették át működésüket, így June Europában festészetet is tanulhatott. 1970-ben aztán egyszer a sors úgy hozta, hogy Newton egy váratlan betegség következtében nem tudott eleget tenni egy híres cigaretta-márka szerződésének, és a megbízó beleegyezésével, valamint néhány napos technikai felkészítés után (Newton elmagyarázta June-nak a fénymérő és a fényképezőgép alapvető használatához szükséges tudnivalókat) June készítette el a reklámfotókat, amelyeket aztán szülővárosára emlékezve Alice Springs néven publikált.June Newton fotóinak egyik alapvető jellegzetessége a szigorúan, de látványosan komponált struktúra, és ez kétségtelenül a korábbról, a festészeti tanulmányai során szerzett látásmódból ered. Különösen fontossá vált ez a fegyelmezett képi szerkesztés a hetvenes évek közepétől, amikor June a híres divatmagazinok (Vogue, Elle, Depeche Mode) megrendelései mellett egyre több portrét készített, mert a modellek puritán, de céltudatos térbeli elhelyezése nagyon fontos eleme volt portréi sikerességének. Jellemzője volt, hogy kiállított képei általában a negatív teljes felületéről készültek, tehát nem, vagy csak nagyon ritkán alkalmazott utólagos képkivágást.
Sokan azt tartják, hogy a portré-fényképezés sikere elsősorban egy széles kapcsolatrendszeren, leegyszerűsítve: sok híresség, a felső-tízezer tagjainak telefonszámát tartalmazó telefonkönyvön múlik. Kétségtelen, hogy Alice Springs Helmut Newton révén jelentős helyzeti előnnyel indult, azonban csupán ez a lehetőség kevés lett volna ahhoz, hogy a 20. század nagy portréfotósai közé emelkedjen. Képeiről Yves Saint-Laurent, Sting, Gerhard Richter, Francis Bacon, Karl Lagerfeld, Billy Wilder, Fellini, David Bowie, Vittorio Gassmann néz ránk vissza, és a közeli arcokon tetten érhetjük June Newton másik egyedülálló, a tökéletes empátiára valló képességét.„A portréfotózás sohasem párbaj a modell és a fotós között, a fényképezőgép sohasem fegyver a fényképész kezében, mert a jó portré a modellről kell, hogy szóljon, és nem a fotósról. A lencse a modell auráját, karizmatikus tulajdonságait kell, hogy összegyűjtse” – vallotta June Newton egy beszélgetés során. Hogy ezt a képességét még a színészi pályafutása idejéről hozta magával, vagy munkája közben érezte meg, hogy modelljei mintegy kinyílnak, egyéniségüket, tulajdonságaikat őszintén és szinte ártatlanul fedik fel, ezt nem tudhatjuk, mindenestre June csak ritkán készített portrét a műtermében. A legritkább esetben emelte ki modelljeit a megszokott környezetükből, sohasem kényszerített rájuk egyéniségüktől eltérő, szokatlan kosztümöket vagy szituációkat, hanem természetes közegükben próbált róluk viszonylag kevés felvételt készíteni, a lehető legrövidebb idő alatt, hogy a fényképezéssel együtt járó teher ne tegye próbára modelljeit. Ezeknek az empatikus érzéseknek tudható be, hogy portréin mindig az arc és a tekintet kap kiemelt hangsúlyt, modelljei póz nélkül, őszintén, zavartalan intimitással nyílnak meg a fotós lencséje előtt.A Maison Europénne de la Photographie mostani kiállítása – amelyet korábban már Berlinben és Milanóban is bemutattak – 40 év anyagát öleli fel. A hetvenes évek elejéről származó, elsősorban nagy cégek, magazinok megrendelésére készült divatfotók is jól reprezentálják June Newton kiváló esztétikai és kompozíciós készségét. Művészete azonban igazi dimenzióit a már említett portréfotókon éri el, és a kiállítás ezekből is nagy számban mutat be fontos képeket. June Newtonnak 2005 óta Berlinben külön gyűjteménye van a Helmut Newton Foundationon belül, és a Párizsban most látható képei bizonyítják, hogy megérdemelten. Alice Springs retrospektív kiállítása a Maison de la Photographie Europénne-ben november 4-ig látogatható.
A cikk lejjebb folytatódik.