Az,hogy a képzőművészet és a zene között szoros és megtermékenyítő kapcsolat áll fenn, már régóta elfogadott koncepció a művészettörténetben, hiszen a múlt század harmincas éveiben külön irányzat is született muzikalizmus néven, mely különböző zenei hatások festészeti megvalósítására épült.
Ebben a műfajban elég, ha csak két magyar származású művész, Klausz Ernő és Henri Nouveau nevét említjük. Az a tény viszont, hogy ez az irány kétoldalú, és nemcsak a festőket ihletik meg zenei kompozíciók, hanem zeneszerzőket is a képzőművészeti alkotások, még a művészeteket kedvelők körében is kevésbé ismert, éppen ezért jelent fontos tájékozódási pontot a párizsi Orangerie-ben jelenleg is látható, „Debussy, a zene és a művészetek” című kiállítás.Az aktualitást Claude Debussy születésének 150. évfordulója adja, de rendhagyó megemlékezés ez a világhírű komponistáról, ugyanis az „impresszionista zeneszerző” titulus béklyójába zárt jogtalan általánosítást kiválóan oldja fel az a nagyarányú művészettörténeti korrajz, amely a Debussy szerzeményeit megihlető képzőművészeti háttérbe enged betekintést.A 21 éves Debussy már 1885-ben két évre szóló római ösztöndíjat nyert, és ezalatt nemcsak a zeneszerzésben képezte magát, de a kor divatos művészeti irányzatával, a preraffaelita és szimbolista képzőművészek alkotásaival is megismerkedett, és az akkori irodalmi újdonságok, így Verlaine, Baudelaire és Mallarmé költészete is foglalkoztatták.Két ízben Bayreuth-ba is ellátogat, de Wagner iránti csodálatát az 1889-es párizsi világkiállításon szerzett benyomások egy csapásra megváltoztatják, és érdeklődését a letűnt idők grál legendái helyett a kortárs művészetek felé fordítják. Ebben az időben Debussy kompozícióinak inspirációs háttere rendkívül széles; Gabriel Rossetti, Verlaine, Baudelaire és Mallarmé versei, Maurice Denis, Levy Dhurmer, Munch, Edmund de Cross festményei egyaránt komponálásra késztetik. Baráti köre főként festőművészekből áll, társaságába tartozik Degas, Maurice Denis, Odilon Redon, Camille Claudel és Vuillard is.
Debussy ugyanakkor nagyon nyitott az egzotikus, elsősorban keleti kultúrákra, amelyet egyrészt a szecessziós iparművészeti alkotások hoznak divatba a századforduló előtti években, másrészt a japán fametszetek finom és elmélyült technikai és gondolati gazdagsága az, ami Debussy műveiben is megvalósításra kerül. Elég, ha csak az ebben az időben keletkezett műveinek címeit idézzük fel: Pagoda, Aranyhal vagy A leszálló hold.Az Orangerie kiállítása nemcsak mennyiségében hatalmas képanyaggal, de minőségében is egyedülálló gazdagsággal sorakoztat fel olyan műveket, amelyek egyértelműen megihlették Debussyt több művészeti irányzatot is magába foglaló életpályáján. Kezdeti viharosabb, romantikus hangzása a preraffaelita alkotások éteri szűrőjén szublimálódik, hogy aztán helyet adjon a lazán, egymásra több rétegben felvitt zenei kompozícióknak, melyeket Monet és Renoir impresszionista vásznai ihletnek, és amelyeket Debussy elsősorban folyamatosan szóló vonósokkal, hárfával érzékeltet műveiben. Degas pasztellképei és Debussy hangzásvilága szinte materiális közösséget mutat, míg mozaikszerűen építkező noktürnjei a pointillista Edmund de Cross képeinek hatására készültek.Debussy színpadi műveinél is szoros kapcsolatban maradt a századelő kortárs művészeivel. A Djagilev kérésére és Nizsinszkij táncára komponált Játszma című balettzenéjéhez Leon Bakst tervezte a kosztümöket és a díszleteket, és hogy ebből a darabból nem lett ugyanolyan elsöprő siker, mint például a Pelléas és Melisande-ból, annak elsősorban az az oka, hogy a balett 1913 májusi bemutatója szinte napra egybeesett egy másik korszakalkotó mű, Sztravinszkij Tavaszi áldozatának bemutatásával. Ajánljuk ezt a kiállítást azonban azoknak is, akik esetleg nem kedvelik, vagy nem ismerik eléggé Debussy zenéjét ahhoz, hogy a képző- és zeneművészet megtermékenyítő kölcsönhatását felfedezzék a kiállított képeken, mert többek között Renoir, Monet, Vuillard, Munch, Bonnard, Gauguin, Degas, Kupka, Kandinszkij, Redon, Maurice Denis, Manet, Klimt, Derain alkotásai ritkán látható nagyívű kitekintési lehetőséget adnak az 1880-1920 közötti időszak képzőművészetére.A kiállítás a párizsi Orangerie-ben, június 11-ig, kedd kivételével 9-18 óra között tekinthető meg.