Még a 70-es évek elején is hiába kerestünk volna akár a legnagyobb párizsi könyvesboltokban is önálló fotóművészeti polcokat, az egyébként nagyon sikeres fotóművészeti albumok is a képzőművészeti könyvek közé voltak besorolva. Ezen változtatott Claude Nori priodikájával és fotóművészeti kiadójával.
Az 1949-ben olasz bevándorlóktól, de már Toulouse-ban született Claude Nori gyerekkorától fogva a filmezés bűvöletében élt, egyértelmű volt tehát számára, hogy tanulmányait és életét a filmezésnek szentelje, ezért a Független Filmakadémiára iratkozott be. Azonban közbejöttek a híres 68-as párizsi események, és bár Nori mentalitásában és habitusában is távolt állt az utcai megmozdulásoktól, megragadta őt a fényképezés, a pillanat rögzítésének azonnali lehetősége, szemben a filmkészítés akkor még különösen lassú és hosszadalmas utómunkálataival. Norit a lázadó párizsi fiatalok szabadságkeresésében is elsősorban a poétikus, emberi pillanatok és érzések érdekelték.A 60-as évek végén, 70-es évek elején Franciaországban a kötöttségektől, előítéletektől mentes, de az igényesebb tartalomra és esztétikára is sokat adó fiatalság kultikus helyszíne a tengerpart lett, és elsősorban a kisebb flörtökre alkalmat adó nyári vakációk jelentették az önmegvalósítás lehetőségét, és éppen ezeken a helyszíneken készítette el Claude Nori első fotósorozatait. Az olasz tengerparton, a strandokon, a kisvendéglőkben, a táncos szórakozóhelyeken szabadságukat gondtalanul élvező, felszabadult kispolgárok, és persze elsősorban a diáklányok, ez az a környezet, ahol Nori tetten éri a szabadságérzést, a mosolyt és az önfeledt boldogságot. Sorra születnek tehát a flört-sorozat újabb és újabb darabjai, amelyek kisebb és olcsóbb albumok formájában a könyvpiacon is jól fogynak.Norit és hasonló korú fotós barátait azonban elkeserítette az a tény, hogy a 70-es években Franciaországban még nem létezett a fotóművészetre szakosodó könyvkiadó, ahogy a fotózás akkori új hullámának, a pszichodelikus fotóknak, az esztétikai és látásmódbeli újdonságoknak bátran helyet adó könyv- és periodika-kiadás sem. Ennek a hiánynak a pótlására Claude Nori néhány társával együtt 1975-ben indította meg Contrejour (Ellenfény) nevű könyvkiadóját, és negyedéves megjelenésekre tervezett fotóművészeti folyóiratát, de emellett ugyanezen a néven a Montparnasse-on fotógalériát is nyitott, ami egyszerre volt bemutatóterem, találkozóhely, szakmai fórum is.
A Contrejour fennállásának első 20 évében több mint 170 albumot jelentetett meg, és bár természetesen elsősorban a kortárs fotóművészet ifjú alkotóinak biztosított nívós bemutatkozási lehetőséget, (Jean Loup Sieff, Sebastiao Salgado, Pierre et Gilles), arra is hangsúlyt helyeztek, hogy a nagy francia fényképészek, az úgynevezett humanista fotóművészet nagy egyéniségeinek fotóit is megjelentessék (Doisneau, Boubat, Willy Ronis, Sabine Weiss).Nori emellett továbbra is folytatta a fényképezést, divat és riportfelvételei rendszeresen jelentek meg a Vogue és a Daily Telegraph oldalain. Egyszerre szürrealista és pszichodelikus, meghökkentő fotóit „Szemüveg” címmel, 1976-ben már a Contrejour jelentette meg, mégpedig az ismert filmrendező, Agnes Varda előszavával. Legjobb képeit azonban továbbra is a szokott nyári környezetében készítette, így 3-4 évente jelentek meg saját könyvkiadójánál a flört-sorozat újabb kötetei. (Une fille instantenée- 1981, L’été dernière -1983, Lotus Park – 1987, Stromboli- 1991)A Contrejour könyvkiadó 1996-ban megszüntette ugyan tevékenységét, de kötetei ma is keresettek, annál is inkább, mivel a kiadónál indult, illetve ott publikáló kezdő fotósok azóta már a jelenkori fotóművészet megbecsült alkotóivá értek (Bernard Plossu, a fiatalon elhunyt Ghirri, Le Querrec, a svéd Anders Petersen, az olasz Giacomelli).Nori néhány éves visszavonultság után 1999-ben megnősült és 2001-ben feleségével, Isabelle-lel együtt, most már biarritzi székhellyel, 15 éves megszakítás után újraindította a legendás Contrejour-t.Nori párhuzamos, könyvkiadói és fotóművész életművét most átfogó kiállítás formájában mutatja be a párizsi Maison Européenne de la Photographie (Európai Fotóművészet Háza) és a kiállítás kísérőjeként összeállított és megjelentetett 176 oldalas albumban szinte a teljes eddigi Nori-életmű nyomon követhető. A kiállítás a Maison Européenne de la Photographie -ban november 4-ig látogatható, szerdától vasárnapig, 11-20 óra között.
