A közönség, de még a fotóművészettel foglalkozó kritikusok is úgy tartják számon Robert Capat, mint a haditudósítások, háborús felvételek révén világhírűvé vált fotóst. Hogy ez a szűkítő értelmű és Capa zseniális képességeit behatároló besorolás mennyire elhibázott, arról győz meg ez a mostani, a brüsszeli Zsidó Múzeumban megrendezett nagyszabású retrospektív kiállítás.
Robert Capa, aki barátai, sőt méginkább barátnői körében, egy whisky mellett érezte magát igazán elemében, minden erőszaktól, legfőképpen pedig a háborúktól irtózott. Számára az igazi kalandot a pókercsaták izgalma, és a szebbnél szebb hölgyek meghódítása jelentette, különösen azután, hogy 1937-ben, életének nagy szerelme, Gerda Taro egy spanyol polgárháborúban készített tudósítása során, fotózás közben halálos balesetet szenvedett.
A Friedmann Endre néven, Budapesten 1913-ban született művészt egész életében a szenvedők, a nélkülözők, a szegények és hontalanok sorsa foglalkoztatta. Budapesti tanulmányainak is egy baloldali nézetei miatt kiszabott börtönbüntetés vetett véget, ezelől szökött Berlinbe, és itt kezdett fényképezni. Első képeinek egyikét egy koppenhágai munkásgyűlésen készítette, ahol a fotózásban is merényletet sejtő Trockijról csak azért tudott felvételeket készíteni, mert a motozás során nem vették észre a zsebébe rejtett kisméretű Leica gépét. Ettől az időponttól kezdve Friedmann Endre minden jelentős európai politikai eseményen jelen volt, de nemcsak azért, mert a tőle képet vásárló újságok oda küldték, hanem főleg azért, mert együtt élt az európai politikai és kulturális mozgalmakkal.
A brüsszeli kiállítás egyik legnagyobb erénye, hogy Capa méltán világhírű, harctereken készített fotóin kívül, amelyeket a spanyol polgárháborúban, a második világháború nyugati hadszínterén, Angliában, a partraszálláskor, 1944 augusztusában Párizsban vagy 1954-ben az indokinai dzsungelben készített, jelentős hangsúlyt kapnak a Capa érzékeny személyiségére sokkal inkább jellemző, megkapó portréfotói is. Capa emberi kvalitásai olyan mélyek és sugárzóak voltak, hogy a kor számos nagy színésznőjén kívül, szinte minden világhírű művész és közéleti ember – akikkel csak találkozott – bűvkörébe került. Azokon a portréfelvételeken, amelyeket Hemingway-ről, Steinbeck-ről, Matisse-ról, Humphrey Bogartról vagy Ingrid Bergmanról készített, tettenérhető, hogy a modellek nem egy hivatását teljesítő fotóművész kamerájával néznek farkasszemet, hanem egy velük mindenben egyenrangú baráttal. A mindig és minden róla készült képen szerepet játszó Picassoról is Capa készítette azt az egyetlen, kivételesen őszinte fotót, ahol Picasso a Juan les Pins-i plázson napernyőt tart a szépsége teljében lévő Françoise Gilot feje fölé, miközben Capa kamerájába tekintve, azt mondja a szeme: látod Robert, ez az én asszonyom….
Robert Capa retrospektív kiállítása a brüsszeli Zsidó Múzeumban 2009. április 19-ig tekinthető meg.
Nyitva hétfőtől péntekig, 10-17 óra között.
Cserba János: Robert Capa retrospektív kiállítása a brüsszeli Zsidó Múzeumban
A közönség, de még a fotóművészettel foglalkozó kritikusok is úgy tartják számon Robert Capat, mint a haditudósítások, háborús felvételek révén világhírűvé vált fotóst....