A Tiffany az az amerikaiaknak, ami a Gallé a franciáknak
vagy nekünk, magyaroknak a Zsolnay. Ugyanis a Tiffany-család, és különösen az
1848-ban született Louis Comfort Tiffany, egy olyan tevékenységet, sőt
tulajdonképpen egy önálló művészeti ágat, emelt ipari méretekben világszínvonalra,
amelyet korábban csak az egyedi darabokat előállító céhek és az azokban dolgozó
kézművesek végeztek.
Tiffany kezdetben rajzolni és festeni tanult, ezért is
töltötte az 1868-69-es esztendőt Párizsban, ahol Bailly festőiskolájában sajátította
el a technikai tudnivalókat, és ismerkedett meg közelebbről az orientalista
iskolához tartozó festészettel. Két évet szánt arra is, hogy Dél-Európában és Észak-Afrikában
tanulmányozza a keleti díszítőelemeket, így nem véletlen, hogy az 1878-as Párizsi
Kiállításon bemutatott és sikert aratott képei is marokkói, tuniszi élet- és
utcaképeket örökítettek meg.
Tiffany azonban nemcsak sikeresnek igérkező festő, de
kiváló üzletember is volt, így Amerikába visszatérve elsősorban apja üzleti
tevékenységét folytatta, majd önállósult, és saját néven belsőépítészeti és lakberendezési
studiót alapított, ahol a tapétáktól kezdve, a kisbútorokon át, szinte
mindenféle tárgyat, de főleg bronzzal kombinált üvegtárgyakat terveztek, és gyártottak.
Az 1880-as évek közepére Tiffany és cége már több olyan szabadalom birtokosa is
volt, amely a korábban készített homogén felületű, fújt üvegekkel szemben, réteges,
különös mélytónusú színeket hordozó üvegek előállítására is alkalmas volt. A hagyományos
váza-formákon túlmenően, az így gyártott üvegeket aztán ólomfoglalatba épitette,
amelyekből előszor kisebb feluletű lámpaernyőket készítettek, de később, a technikai
tudásuk olyan mértékben tökéletesedett, hogy több négyzetméter felületű,
hatalmas üvegablakok és dekoratív faliképek gyártására is képesek lettek. 1894-ben
már nemcsak az amerikai piacot hódították meg, hanem Európa több országában is
megjelentek, így például Párizsban is, ahol Siegfried Bing L’Art Nouveau nevű
galériájával társultak. (Ennek is tudható be, hogy az Európa egyes országaiban
Szecesszionak, másutt Jugendstiel néven ismert múlt századvégi, elsősorban
iparművészeti irányzatot, Franciaországban L’Art Nouveau-ként ismerik.)
Tiffany, 1894-ben az általa készített, úgynevezett
“favrile” (kézzel készített) üvegekből Párizsban nagyszabású kiállítást
rendezett, ahol főként Toulouse-Lautrec, Bonnard, Sérusier, Valloton és Vuillard
képei után készült, hatalmas üvegfestményeket, valamint több mint 20 favrile-vázát
mutattak be, hatalmas sikerrel. Európai elismeréseik betetőzése az 1900-as Világkiállításhoz
köthető, ahol szinte minden
kiállított munkájuk nagydíjat nyert – különösen az időközben kidolgozott,
fémmel zománcozott, irizáló színekben pompázó és természetes vonalakat utánzó (szitakötőszárny,
növények és virágok) üvegtárgyaik.
Amerikai üzemeiben száznál is több üvegfestőt alkalmazottt,
belsőépítészeik a kor híres iparmágnásainak és művészeinek, igy pl. Mark Twainnek
is dolgoztak, és nemcsak házaikat, de azoknak teljes belső dekorációit is, Tiffanyék
tervezték és kivitelezték. Az abban az időben már nélkülözhetetlen villanyvilágítás
révén a lámpaernyőik olyan hatalmas tömegben fogytak, ami az egész vállalkozásukat
gazdagon eltartotta, így Tiffany olyan költséges és egyedi munkákat is
megengedhetett magának, mint például a montreali Presbiter Székesegyház
hatalmas felületű üvegablakainak több évig tartó tervezése és elkészítése.
A Musée du Luxembourgban, Europában most először
mutatják be a Tiffany szinte teljes munkásságát átfogó anyagot, ahol korai
festményei mellett, a szentpétervári Ermitázsból kölcsönzött vázák, a már említett
montreali üvegablakok, a Musée D’Orsay tulajdonában lévő, Toulouse-Lautrec
tervei alapján készített faliképen kívül, mintegy 160 tágyát is kiállítják.
A
kiállítás január 17-ig tekinthető meg a Musée du Luxembourgban
Kedd-szerda-csütörtök 10.30–19 óra,
Hétfő-péntek 10.30–22.00 óra
Szombaton és vasárnap 9.30–20.00 óra