Szerencsére mindenütt és mindenkor léteznek olyan megszállott gyűjtők
vagy csak egyszerűen tárgyfelhalmozók, akik azokban a dolgokban is meglátják a szellemi
és esztétikai értékeket, ami miatt környezetük hóbortosnak tartja őket, a későbbi
korok viszont hálával tekintenek vissza rájuk. Ilyen ember volt Max Rosendor is, akit most Brüsszel városa
azért ünnepel, mert olyan huszadik századi építészeti elemeket mentett meg az
utókor számára, amelyeket korábban nem sokra becsültek még a város vezetői sem.
Max Rosendor 1955-ben autógarázst nyitott Brüsszelben, és mindaddig
abból tartotta el családját, míg építési vállalkozásba nem kezdett. Új
foglalkozásának meghatározása valójában nem pontos, mivel cége nem annyira házak
építésére, mint inkább bontására kapott megbízásokat. A hetvenes évek elején meginduló
beruházási láznak, és a könnyen megszerezhető bontási engedélyeknek sok régi
épület esett áldozatul, és bár ez bőséges megrendelést szolgáltatott a cégnek,
Rosendor fájó szívvel tapasztalta, hogyan semmisülnek meg a Brüsszel építészeti
arculatát meghatározó, jellegzetes Art Nouveau és Art déco díszítőelemek. Ezért
azután a bontásra váró épületek arra érdemes kerítés -és erkélyrácsait, külső és
belső ajtajait, színes üvegablakait, kandallóit, fűtőtestjeit, diszítőelemeit megmentve
a pusztulástól, egy hangárban gyűjtötte össze, és éveken keresztül ott őrizte.
Amikor egy autóbaleset következtében váratlanul elhunyt, fiára és lányára maradt
a feladat, hogy a 800 m²-es raktárépületet betöltő, hatalmas mennyiségű, és sok
esetben hatalmas méretű épületelem, köztük több mint 150 ajtó, többszáz kovácsoltvas
rács és egyéb tárgy további sorsáról gondoskodjanak. Mivel úgy gondolták, hogy
az apjuknak is legtetszőbb megoldás az lenne, ha mindezek a tárgyak, visszakapva
eredeti rendeltetésüket, beépítésre kerülnek, vagyis újraélednének, ezért elhatározták,
hogy eladásra bocsájtják a gyűjtemény egy jelentős részét.
Igy került sor arra, hogy most tíz napon keresztül, az utolsó
pillanatig titokban tartott címen, minden érdeklődő megtekintheti ezt, az eddig
sohasem hozzáférhető, rozsdás, törött, sérült, mégis egyedülállóan csodálatos gyűjteményt.
Építészek, lakberendezők, restaurátorok mellett, a szép tárgyakat kedvelő
nagyközönség soraiból is szép számmal élnek a lehetőséggel, hogy megtekintsék a
nem mindennapi «raktárkészletet». A mérőszalaggal a kezükben járkáló, reménybeli
vásárlók nagy gonddal vizsgálják, vajon a kiszemelt, dúsan faragott faajtó, a
virágmotivumos ólomüvegablak, a fából készült kandalló, a tűzmadarakkal
ékesített, tekervényes erkélyrács, a kecsesen ívelő falépcső, az elegáns ólomüveg
térelválasztó, a legalább nyolcvan éves, de mostanra újra divatossá vált, szögletes
mosdókagyló vagy a XIX. század végi díszes faburkolat beépíthető-e a neki szánt
helyre.
A régi Brüsszel építészetét felidéző, mintegy 1400, kíváló mesterek által
előállított iparművészeti remekmű április 13-áig látogatható délutánonként vagy
külön randevúra.