„A house is not a home”,
énekelte az elmúlt évek során megannyi énekes, köztük Diane Warwick és Dusty Springfield
is, Burt Bacharach és Hal David híres szerzeményében. A mára már kissé
elfeledett dalt ezúttal egy szokatlan kiállítás címe idézi fel.
A Loire-menti kastélyok egyik gyöngyszeme, Amboise szomszédságában,
Nazelles-ben található az a domtetőre épült kis “manoir”, amelynek tulajdonosa,
a galerista Ingrid Brochard művészbarátainak
alkotásaiból rendezett kiállítást a nyári hónapok idejére. Az alkalom nemcsak
arra ad lehetőséget, hogy magukkal a művekkel ismerkedjünk meg, de arra is,
hogy meglássuk, hogyan lehet – igaz, sok-sok pénzből – egy 19-dik századi
épületet minden kényelmet kiszolgáló, messzemenőkig igényes és izléses, minimalista
stílusú, modern lakóépületté átalakítani.
A műveket létrehozó, különböző nemzetiségű, ismert művészek, Ingrid Brochard
felkérésére, a helyhez készítették el munkáikat, és így maguk választották ki
azt is, hogy azokat melyik helyiségbe kívánják elhelyezni. Az 1980 óta
Franciaországban élő Yan Pei Ming
például, amikor meglátta az épület bástyáját, azt azonnal lefoglalta magának,
hogy visszautalva a régi kínai citadellákra, de a jövő felé tekintve,
gyerekarcokkal telefestett zászlóival diszítse. Daniel Buren közbeavatkozásának következményeként, a különböző
színnel bevont hatalmas üvegablakon át beszűrődő fény diszkréten monokróm fénnyel
tölti meg a szalont, Kendell Geers pedig
a dohányzóasztal lapját borította be sóból kialakított labirintusával. Kader Attia a konyha egyik falát foglalta
el az arab abc betűivel, amelyek csak távolról látszanak harmonikusan szépnek, közelebb
menve kiderül, hogy valamennyi éles vágóeszközökből készült. Ahogyan egyéb munkáiban,
Attia ezúttal is kételyeket támaszt bennünk, mit is látunk. Szépséget, líraiságot
vagy erőszakot, terrorizmust? Szinte magától értetődő, hogy a konyhát választotta
Marina Abramovic is, annak a videójának,
az 1995-ben készült “The Onion”- nak a számára, amin potyogó könnyekkel,
szenvedve, de kitartóan egy hagymafejet eszik. A mezzazint padlóját Wang Du 3 x 5 méteres szőnyege borítja,
ami New York közepén felállított sátrakat ábrázol, azokra a hajléktalanokra
utalva ezzel, akiknek szinte alig van esélyük arra, hogy valaha is otthonuk
legyen. A hálószobákba kerültek François
Curlet Viagrából préselt gyergyatartói, bennük a meggyújtásra váró gyertyákkal,
a fürdőszobába pedig Sam Samore két,
félig alélt, párába burkolt nőt ábrázoló, szexualitással telített fotója. A WC
falát Claude Closkynak az amerikai tőzsdeindex,
a Nasdaq részleteredményeit felsoroló papírtapétája burkolja, a gardróbba
vezető folyosót pedig Thomas Hirschhorn
borította be újságokból kivágott divatfotókkal és háborús képekkel, utalva
ezzel a mindenkori békeállapot törékenységére. Az említetteken kívül, Pierre Ardouvin, Sophie Calle, Maurizio
Cattelan, Jeremy Deller, Martin Creed, Berlinde de Bruyckere, Claude Lévêque,
Mike Nelson, Heather Rowe, Tom Sachs, Kimsooja, Lawrence Weiner és Pae White szobrai,
tárgyai, kép -és hanginstallációi kaptak helyet, sok esetben olymértékben
beépülve a lakásba, hogy a látogatónak nem kis nehézségébe kerül annak megállapítása,
vajon állandó berendezési tárggyal van dolga, vagy csak az alkalomra
“odacsempészett” művel.
La
Calmeleterie
32 ter rue de Pocé
37530 Nazelles Négron
Szerdától vasárnapig
naponta 14–20 óráig ingyen látogatható.
