Aki azzal a szándékkal ment el a Pompidou Központ most bezárt
kiállítására, hogy megfejtse Gudmundur Gudmundsson (ismertebb nevén Erró)
sikerének titkát, az csalódott a művész kollázsait bemutató
tárlaton. Az izlandi származású képzőművész nemrégiben adományozott a
párizsi Pompidou Központnak 60 kollázst, melyek az elmúlt 50 évet, azaz
Erró szinte teljes művészi pályáját reprezentálják. Jóllehet a
figuration narrative (francia válasz a pop artra) irányzatba sorolt művész már 1958 óta készít
kollázsokat, a nyilvánosság elé csak az elmúlt tíz évben kerültek ezek a
munkák. Nem véletlen, hiszen eredetileg Erró nagyméretű vásznaihoz
készültek tanulmányként.
Erró munkássága öt korszakra, nagyjából tízéves periódusokra bontható. A gépészeti elemekből kiinduló, úgynevezett mécamorphose-képek még az ötvenes évek végén születtek, a politikai szatírának és gúnyrajznak tűnő, újságkivágásokra épülő kollázsok pedig a 70-es évek elejéről datálódnak. Ezt követik a képzőművészeti parafrázisokat beépítő, már a pop-kultúra és a reprodukálhatóság jegyeit is magán viselő alkotások, ahonnan közvetlen átmenet kínálkozik a hódítás különböző formáit – legyen az békés mint a világűr vagy harcias, mint a politikai-területi hódítás – központba állító periódusba.
A kiállítás utolsó termében azokból a kollázsokból láthatunk bőséges illusztrációt, amiknek Erró a bevezetőben is említett népszerűségét köszönheti, bár a sikeres, nagyméretű vásznak helyett itt a fogyasztói társadalom tipikus torz tükrét, a képregényt kapja a néző. A világon sokfelé járó Erró legendás mennyiségű újságkivágást, reklámplakátot, használati utasítást, turisztikai magazint és egyéb színes nyomtatványt gyűjtött össze, hogy ezekből – sokszor a véletlent is segítségül hívva – esetleges, de hangsúlyaiban meghökkentő, sokszor karikaturisztikus műveket hozzon létre. Vásznainak textúrája, mérete és kétségtelenül ötletes, narratív tartalmat hordozó mondanivalója az ezredforduló ismert és mára már elismert művészévé avatta Errót, de a Pompidou Központban most látható kisebb méretű kollázsain, ahol a dimenziók sokszor minden értelemben egysíkúvá válnak, ez a varázslat nem érvényesül.
A képek szórakoztatóak, a Che Guevarra–Mao–Fidel–King Kong képzettársítások és a politikai üzenet elgondolkoztató, a science-fiction képregények nőalakjai erotikusak, de ebben a formájukban nem többek, mint egy képes magazin szellemes mellékletei. Erró művészetének igazi erejéhez, hírnevének bizonyításához nagyobb és átfogóbb kiállításra lenne szükség.
Pompidou Központ, Párizs
2010. február 17. – 2010. május 24.