Cserba Júlia: A lírai absztrakt legszebb képei a Musée du Luxembourgban

A lírai absztrakt legszebb alkotásai láthatók a Musée du Luxembourgban L’envolée lyrique, Paris 1945–1956 címmel rendezett kiállításon.Amit az Egyesült Államokban Jackson Pollock, azt Franciaországban Jean Fautrier indított el, amikor 1942-ben, egy papíron szétterítve a tubusból kinyomott festéket, elkészítette Les Otages (Túszok) című képét. Fautrier alkotása a II. világháború után újraéledő képzőművészeti élet nagy felfedezése lett, és Wols 1947-ben a René Drouin galériában bemutatott informel festményeivel együtt egy új irányzat, a lírai absztrakció születését idézte elő. Ezt követően, több mint egy évtizeden át – némiképp a korlátokat nehezen tűrő francia mentalitástól mindmáig idegen geometrikus absztrakcióval szembeni ellenreakcióként – virágzott az absztrakció szabadabb, érzelmekkel telibb formája, és újra aranykorát érte a huszadik század francia festészete. A hatvanas évek végétől azonban a lírai absztrakció már nem számított haladónak, és egészen az utóbbi évekig, némi lenézéssel tekintettek annak képviselőire. Ez lehet az oka annak, hogy mindeddig nem került sor az irányzat mostanihoz hasonló, átfogó bemutatására. Pedig olyan művészekről van szó, mint Jean-Michel Atlan, Jean Bazaine, Maurice Estève, Sam Francis, Hans Hartung, Hantai Simon, André Lanskoy, Alfred Manassier, Pierre Soulages, Nicolas de Staël, Szenes Árpád, Vieira da Silva és Bram Van Velde, hogy csak néhány nevet említsünk a tekintélyes névsorból. A számos kíváló művészt felsorakoztató tárlat jól reprezántálja, hogy ez a közös elnevezésbe foglalt festészet valójában mennyire sokféle.
A lírai absztrakció egyik legkorábbi képviselőjének, az irányzat névadójának, Georges Mathieu-nek a Musée du Luxembourgban szereplői képei mellett, tizenöt festménye látható azon az egyéni kiállításon, amelynek helyszíne a versailles-i kastély egyik épülete.Tévedés lenne azt hinni, hogy  ez a mindössze tizenöt festmény csak egy kis teremnyi anyagot jelent. Olyan monumentális alkotásokról van ugyanis szó, amelyek közül a legkisebb is legalább négy méter hosszúságú , de van olyan is, amelyik eléri a kilenc métert. Mathieu festészetének éppen az az egyik alapvető sajátossága, hogy gesztusokból, impulzusokból születő képei hatalmas méretű tereket töltenek ki, mint ahogy egyedülálló jellemzője a gyors munka is. 1956-ban egy párizsi színházban kétezer néző jelenlétében alig harminc perc alatt készítette el 48 m²-nyi felületeű képét, az «Hommage aux poètes du monde entier»-t (Tisztelet a világ minden költőének). Ez volt az első alkalom, amikor közönség előtt festett, és ettől kezdve bejárta a világot, elképzelhetetlen gyorsasággal dolgozva, számos helyen dolgozott nyilvánosság előtt. 1957-ben egy tokiói galériában három nap alatt huszonegy képet festett, 1959-ben egy bécsi színházban Pierre Henry zenéjére negyven perc alatt készítette el a mostani kiállításon is szereplő egyik alkotását. Akciói valóságos attrakciószámba mentek, és a teljesítmény lassan háttérbe szorította magát a művet. Mathieu számára a spontaneitás, az ösztönösség és a minden korábbi festészeti hagyományt félretévő teljes szabadság volt a lényeg, és ennek csak eszköze volt a gyorsaság, de sokan félreértették, és a « világ legyorsabban festőművészeként » emlegették. Rengeteg támadást, és hosszabb ideig tartó mellőzést kellett elszenvednie, és csak hosszú szünet után, 2002-ben a Jeu de Paume-ban rendeztek jelentős kiállítást alkotásaiból. Akkor azonban a most bemutatott monumentális képek közül csak kevés került kiállításra.
L’envolée. Paris 1945–1956
Musée de Luxembourg, augusztus 6-ig
Mathieu á Versailles
Pettites Ecuries du château de Versailles július 2-ig.