Több szempontból is érdemes odafigyelni a strasbourgi Modern és Kortárs Művész Múzeumának új tárlatára. Kik jelölnek és kiket…
Hogy miben rejlik érdekessége, azt már a kiállítás többszörösen összetett címe is elárulja: Az ő korukról – Az alkotás 10 éve Franciaországban: Marcel Duchamp-díj. Maga a főcím arra utal, hogy olyan műveket láthatunk most együtt, amelyek a magunk és a velünk kortárs művészek világának jelenségeit, egzisztenciális kérdéseit, politikai és társadalmi problémáit, pozitív és negatív jellemzőit taglalja. Így például Kader Attia a vallások tévútjaival, Wang Du a média túlkapásaival, Valérie Belina a nők helyzetével, Pierre Bismuth a standardizálással, Rebecca Bournigault pedig a külvárosi erőszakkal foglalkozik. Ugyanakkor olyan kortól független – úgyis mondhatnánk, bármely kor emberét elgondolkodtató – örök témák feldolgozásával is találkozunk, mint az anyagtalan világ, a természet, a halál és az elmúlás. Ezekre többek között Claude Lévêque, Philippe Cognée, Carole Benzaken és Michel Blazy munkáiban találunk példát.
A címben szereplő tíz év arra a 2000 óta eltelt időszakra utal, ami a Marcel Duchamp-díj első odaítélése óta eltelt. A Marcel Duchamp-díjat – ez az ami a tárlat egy másik érdekességét adja – a kortárs műtárgyak legjelentősebb francia gyűjtőit tömörítő, a francia művészet nemzetközi megismertetésért alakult társaság, az AIDAF (Association pour la Diffusion Internationale de l’Art Français) hozta létre. A szervezet több mint 300 tagja között találjuk többek között az 1828-ban alapított Guerlin illatszercég örökösét, Daniel Guerlaint, a neves párizsi galériás Daniel Templont, és Antoine de Galbert-t, a mindig rendhagyó és izgalmas kiállításokkal jelentkező párizsi kiállítóhely, a Maison Rouge tulajdonosát is.
Az 1994-ben alapított és azóta is mind dinamikusabban működő gyűjtő társaság – nagy francia vagy Franciaországban működő cégek támogatásának bevonásával – Madridtól Berlinig, Moszkvától Sanghajig már több külföldi kiállításon is bemutatta a franciaországi kortárs művészek munkáit. A tagok támogatásukért és fáradozásukért cserébe különféle kedvezményekben részesülnek. Ezek közt szerepel a műtermek és magángyűjtemények látogatása, közös utazás külföldi képzőművészeti eseményekre, kiállítások megnyitás előtti megtekintése, tárlatvezetés és művészettörténeti előadás. Hasonló kezdeményezésekkel már Magyarországon is találkozhattunk, de az AIDAF-hoz hasonló szellemű közös összefogást a magyar gyűjtőknek és galériásoknak eddig sajnos még nem sikerült megvalósítaniuk.
Az évente kiosztásra kerülő díjnak – amelynek első nyertese 2000-ben Thomas Hirschhorn volt – mindig négy jelöltje van. Ezért szerepel a mostani kiállításon negyven művész, akiknek munkái jól tükrözik a mai francia művészeti élet sajátosságait, többek között azt, hogy az új eszközök mellett a rajz és a festészet töretlenül virágzik. A mintegy 150 beválogatott alkotás zöme az AIDAF tagjainak magángyűjteményéből érkezett, ami jelzi, hogy a fiatal művészek támogatásának sokféle formája között mégiscsak a legfontosabb a vásárlás.
Modern és Kortárs Művész Múzeum, Strasbourg
2010. november 6 – 2011. február 13.