A. R. Penck Kelettől Nyugatig (A. R. Penck de l”Est á l”Ouest) címmel rendezett gyűjteményes kiállítása a párizsi Musée d’Art moderne de la Ville-ben, a művész mintegy százhúsz, többségében monumentális méretű festményét, valamint szobrait, tárgyait, lemezborítóit és művészkönyveit gyűjti egybe.A. R. Penck, eredeti nevén Ralf Winkler, 1939-ben született Drezdában. A festő, szobrász, teoretikus és zenész Winklernek, annak ellenére, hogy már 1956-ban díjat nyert fametszeteivel, számtalan nehézséggel kellett megküzdenie az NDK-ban. Expresszív portréi és önarcképei, végtelenül leegyszerűsített figurái, később absztrakt elemeket is magábafoglaló festményei egyáltalán nem feleltek meg az akkori kultúrpolitika elvárásainak. A hatvanas évek legelején festett jellegzetes alkotásának, a Der Übergang-nak (1963) keskeny pallón, lángok közt egyensúlyozó figurájában egyszerre jelenik meg a művész múltja és jelene: Drezda bombázásának gyerekkori traumája, és A. R. Penck bizonytalan helyzete Kelet-Németországban.
1964-től új kísérletekbe kezdett: kiselejtezett, szemétbe került hétköznapi anyagokból, használati tárgyakból olyan assemblage-okat készített, amelyekben az absztrakciót ötvözte a realizmussal. 1965-ben kitalálta a Standart fogalmát, ami saját, későbbi megfogalmazása szerint «a konceptuális művészet egyik formája, bár akkoriban ezt a fogalmat még nem ismertem». A sorozat harmincegy festményének személytelen «botemberkéit» a művész álmait, vágyait és jövőre vonatkozó elképzeléseit kifejező szavak, szimbolikus jelek veszik körül. Az évtized végétől egy újabb sorozatot készített, aminek a Primitive Computer nevet adta, mivel ezek az alkotások abból a számítógépelmélet és kibernetika iránti érdeklődésből születtek, ami igen korán, már a hatvanas évek legelején felébredt benne. A köralakú és szögletes formákban elhelyezett kis ábrák és jelek kombinációiból, az informatika nyelvezetétől kölcsönzött elvek alapján, sorokat hozott létre, egyszerre teremtve ezzel személyes, ugyanakkor mindenki által olvasható, értelmezhető univerzális nyelvet. A hetvenes években harmincöt, baltával faragott és színesre festett szobrot készített, amelyek mérete a néhány centiméterestől az egy méter felettiig változik. Ebben a kísérletben magát a fát baltával támadó aktust tartotta lényegesnek.
A. R. Penck 1966-tól több is alkalommal eredménytelenül jelentkezett tagfelvételre az NDK Képzőművész Szövetségébe, és miközben hazájában sohasem fogadták el művészként, és hivatalos tárlatokon nem szerepelhetett, nyugat-európai kiállításokra kijuttatott műveivel egyre nagyobb sikereket ért el. A galériákban rendezett kiállítások mellett olyan jelentős események szereplője volt, mint például az 1972-es kasseli Dokumenta 5, 1975-ben pedig nem kisebb helyen, mint a berni Kunsthallében mutatták be retrospektív kiállítását. 1976-ban elnyerte a nyugat-berlini Képzőművészeti Akadémia Will-Grohmann díját, amivel csak még jobban rontotta hazai helyzetét. Nyugati kapcsolatai miatt már addig is állandó támadások érték, és ezt csak súlyosbította az a körülmény, hogy 1976-ban, néhány társával együtt, politikai indíttatású művészcsoportot hozott létre. Mindezek ellenére, hosszú ideig nem állt szándékában elhagynia az NDK-t, egyrészt azért, mert utópista módon reménykedett egy igazságosabb, emberibb szocializmusban, másrészt pedig erkölcsi kötelességének érezte, hogy ezért az álomért tegyen is valamit. 1980-ban végül mégis eltávozott az NDK-ból, és ekkor Köln közelében telepedett le. A rákövetkező évben néhány hónapot Párizsban töltött, majd visszatérve Németországba, Krater und Wolke (Kráter és felhő) címmel folyóiratot indított, amelynek első számát a fiatalkori barátnak, Georg Baselitznek szentelte. 1988-ban kinevezték a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémia professzorának. A berlini fal lerombolása után egy ideig Berlinben dolgozott, jelenleg pedig Írországban él.
Az egész eddigi életutat végigkísérő, A. R. Penck festészetének legkiemelkedább darabjait felvonultató kiállításon két olyan mű szerepel, amelyek a közelmúltban, 2005-ben készültek. A vásznakat egészében behálózó, önmagukban is egyre inkább absztrakt figurák sűrű szövedéke arra enged következtetni, hogy miközben a művész mind jobban közelít a teljes absztrakció felé, azt valójában nincs szándékában elérni.
Musée d’Art moderne de la Ville de Paris
2008. május 12-ig
Cserba Júlia: A. R. Penck Kelettől Nyugatig
A. R. Penck Kelettől Nyugatig (A. R. Penck de l''Est á l''Ouest) címmel rendezett gyűjteményes kiállítása a párizsi Musée d’Art moderne de la Ville-ben, a művész mintegy...