A négy évig tartó építkezés után újra megnyíló Villeneuve d’Ascq-i múzeum nemcsak új épülettel bővült, de új nevet is kapott, amely pontosan így hangzik: Lille Metropole Musée d’art moderne, d’art contemporain et d’art brut (LaM).
A névváltoztatást az indokolta, hogy a korábban látható modern és kortárs alkotások mellett mostantól a múzeum különlegesen gazdag art brut gyűjteménye is folyamatosan látható lesz. A hosszan tartó munkálatok célja éppen az volt, hogy a már meglévő, 1983-ban Roland Simounet tervei alapján készült főépület felújításával és modernizálásával egyidejűleg életre hívjanak egy, az art brut-gyűjteménynek szentelt állandó kiállítást biztosító új létesítményt is. Ez utóbbi tervezője a francia építésznő, Manuelle Gautrand, akinek nevéhez fűződik többek között a Champs-Elyséen 2008-ban megnyitott Citroën-bemutatóterem is.
Az építész úgy tagolta a közel 3000 m²-es belteret, hogy újra és újra a természetes fénnyel megvilágított, szemet pihentető részek szakítják meg a zömében papírra, „szegényes” anyagokból készült fényérzékeny műveket bemutató egységek félhomályát. A tervező arra is figyelmet fordított, hogy az új épület külső megjelenése összhangban legyen a már meglévőével.
A 3500 alkotást tartalmazó art brut-gyűjtemény, amely az Aracine Társaság (lásd még: Dubuffet és az Art Brut) ajándékaként 1999 került a múzeum tulajdonában, végre méltó elhelyezést nyert az alkalmanként 450 művet bemutató állandó kiállítással. Ennek köszönhetően a nagyközönség előtt a képzőművészetnek egy furcsa, kevesek által ismert szegmense nyílik meg. Olyan alkotásokat ismerhetnek meg, mint a magányba zárkózott Henry Darger tizenöt kötetnyi, fantáziadús történeteit illusztráló, monumentális méretet is elérő rajzai, a bányász Augustin Lesage „szellemek által vezérelt” festményei, a pszichiátriai intézetben ápolt, André Robillard tárgyai vagy a fakereskedő Theo Wiesen démonoktól védő totemjei.
A LaM modern kollekciójának alapját Roger Dutilleul-nek a múlt század kezdeti éveiben megkezdett gyűjteménye képezi, amit unokaöccse, Jean Masurel a hatvanas évekig gyarapított. Roger Dutilleul nemcsak jószemű és szorgalmas vásárló volt, de a honfitársai által csak napjainkban felfedezett orosz származású André Lanskoy mecénása is, akitől több mint száz festményt szerzett meg.
Unokaöccse tovább gazdagította a megörökölt gyűjteményt, ami neki köszönhetően gazdagodott egyebek mellett Calder, Miro, Nicolas de Staël és Bernard Buffet alkotásaival. A közgyűjteménybe került kollekció különlegességét jól tükrözi az tény, hogy Corot, Courbet, Renoir, Picasso, Kandinsky és mások munkái mellett huszonkilenc Modigliani-alkotást is magában foglal! Az ajándékozás évétől, 1979-től vásárlásokkal és ajándékozásokkal folyamatosan bővülő közgyűjteményben – többek között Lewis Baltz, Christian Boltanski, Rirkrit Tiravanija, Allan Mc-Collum, Annette Messager, Dennis Oppenheim, Pierre Soulages és Jacques Villeglé munkáival – a kortárs művészet is méltó módon van jelen.
Mindezeken kívül a múzeum lenyűgöző szoborparkkal és egy negyvenezer kötetes, képzőművészeti könyveket, katalógusokat tartalmazó könyvtárral is rendelkezik. Az újonnan megnyílt LaM jelentősége, remek gyűjteménye mellett abban is áll, hogy a „hivatásos” művészek alkotásait azonos módon minősíti, azonos módon kezeli az art brut létrehozóiéval. Kevés hasonló múzeum akad.
A cikk lejjebb folytatódik.