A Párizsban élő magyar származású festő magyarázatai a megmagyarázhatatlanra.
A visszavonultan élő, magányosan dolgozó Bokor Miklós hosszú idő óta nem rendezett kiállítást Párizsban. Ezúttal a Galerie Guillaume-ban A mélységből felemelkedő ember (L’homme qui monte de l’abîme) címmel az utolsó tíz évben készült alkotásait mutatja be. A Bokor belső világának (és az abból fakadó festészetnek) pontos megfogalmazását tartalmazó cím John E. Jacksonnak a festőművészekhez írt verséből vett idézet.
Az 1927-ben Budapesten született és több évtizede Franciaországban élő Bokor Miklós nagy elismerésnek örvend választott hazájában éppúgy, mint Svájcban. A rajz iránt korán érdeklődő művész a festészettel csak 1949-től kezdett komolyabban foglalkozni, amihez sok segítséget kapott barátjától és mesterétől, Barcsay Jenőtől. A Holokausztot túlélő és szüleit deportálásban elveszítő festő munkásságát mind a mai napig döntően meghatározza az átélt tragédia. „Auschwitzban történt valami, ami úgy tapad a társadalomhoz, mint egy tátongó seb, ami sohasem záródik be… Előtte és utána igen, de festés közben nem gondolok rá.”
Az embertelenséget saját bőrén megtapasztalt Bokor egyszerre absztrakt és figuratív képeiből (a festményeken megjelenő fizikai és lelki fájdalmaktól eltorzult emberi testek, fájdalmas tekintetek ellenére!) erő sugárzik: a remény, a meg nem adás és az élet szeretetének ereje.
A párizsi L’Harmattan kiadó gondozásában Peut-on en finir avec Hitler (Megszabadulhatunk-e végleg Hitlertől?) címmel nemrégiben jelent meg Bokor Miklós és egy másik magyar származású szerző, a gyermekpszichiáter, egyetemi tanár Paul Wiener közös esszékötete, amelyben a két szerző arra vállalkozik, hogy magyarázatot találjon a megmagyarázhatatlanra.
Galerie Guillaume, Párizs
2011. április 8 – június 4.