Június 3-án, Issy-les Moulineaux-ben megnyílt a numerikus művészet legjelentősebb franciaországi seregszemléje, a Cube Fesztivál. A Párizzsal összeépült elővárosban, Issy-les Moulineaux-ban immár harmadik alkalommal kerül sor a numerikus technológiát, az internetet, mobiltelefont, vezeték nélküli rendszereket felhasználó interaktív alkotások fesztiválja, amelynek sokszínű programjában videofilmek, performanszok és elektronikus zenei koncertek is szerepelnek.Nem véletlen, hogy éppen ez a város ad otthont ennek az egyre nagyobb érdeklődésre számottartó rendezvénynek. 2001 óta itt működik ugyanis a fesztivál névadója, a Cube, amely a japán ICC Centerhez és a montreáli QAT-hoz hasonlóan, a numerikus kreáció alkotóközpontja.
Amint azt a Cube Fesztivál francia, német, ír, belga japán és amerikai résztvevőinek munkái is jól tükrözik, a numerikus technológia hétköznapjainkba szervesen beépülő, ma már szinte nélkülözhetetlen vívmányai gyakorlati hasznuk mellett, a kortárs művészet egyre szélesebb körben alkalmazott eszközeivé is váltak. Ez a fesztivál, amelynek a városközpont terein, utcáin szétszórtan elhelyezett alkotásaival akarva-akaratlanul is szembetalálkoznak a járókelők, kiváló alkalom arra, hogy az internetet, mobiltelefont vagy éppen GPS-t használó utca emberét szembesítse a numerikus technika egy másik, kevéssé közismert felhasználási területével, a művészettel.
A Dublinban és Bécsben dolgozó John Gerrard nagyméretű képernyőn látható, interaktív alkotása, a Smoke tree nyugalmas, zöld tájat tár elénk, közepén terjedelmes koronájú, magányos fával. Gerrard fája azonban, ellentétben a valósággal, nem tisztítja, hanem szennyezi a levegőt. A lombozatot szürke gázfelhő burkolja, mert a ”füstölgő” fa, akárcsak az autók, széndioxidot bocsát ki magából. A szürke ”felhő” az alkotást környező városi levegő szennyezettségének függvényében ritkább vagy sűrűbb. A francia Xavier Boissarie és Roland Cahen (valamint a közönség) közös munkáját, a játékos Bandoneont, William Klein 1958-as Brodway Lights című filmje insprirálta, és azt mutatja meg, hogy a nagyváros fényei, melyek forrása az utcai világítás, az autók lámpája, a kirakatok fényei és a neon, éppúgy építészeti elemei egy utbanisztikai egységnek, mint annak épületei, utcái, terei. A néző egy mozgó dobogóra állva, lábmozgásával változtatni tudja a képernyőn megjelenő, nagyvárosi fények fotóiból összeállított látványt, és a képekkel összhangban lévő zenét. Thierry Fournier videoinstallációja, az időfaktort is beemelő A+, egy viszonylag szűk, de forgalmas gyalogosutca közepén áll. A hirdetőtáblán plakát helyett egy képernyő kapott helyet, amin ugyanannak az utcának az eseményeit felvett videófilm látható 24 órán keresztül. A szerkezetbe épített kamera folyamatosan rögzíti az utca történéseit, és miközben úgy tűnik, hogy a hirdetőtáblán megjelenő képsorokon az utcán éppen akkor zajló eseményeket követhetjük szemmel, valójában – 24 órás késleltetéssel – az egy nappal korábban felvett képeket látjuk viszont. Az idővel foglalkozik Mark Formanek és Datenstrudel Standard Time-ja is, ami tulajdonképpen egy ”videóóra”. 24 órán keresztül, 70 munkás, több méter hosszúságú deszkákból felépítette, majd lebontotta a digitális órák kijelzőjéhez hasonló, órákat és perceket mutató számokat, és ezt az akciót filmre vették. A Standard Time nemcsak a fesztivál hivatalos órája lesz, de véglegesen Issy-les Moulineaux főterén fogja az időt mutatni.
Cserba Júlia: Cube Festival
Június 3-án, Issy-les Moulineaux-ben megnyílt a numerikus művészet legjelentősebb franciaországi seregszemléje, a Cube Fesztivál. A Párizzsal összeépült elővárosban, Issy-les...