Cserba Júlia: Daniel Tremblay (1950-1985) kiállítása az angers-i Musée des Beaux-Arts-ban

Daniel Tremblay karrierje az 1980-as párizsi Biennálén kezdődött, és egy végzetes autóbaleset következtében, öt évvel később, 1985-ben már le is zárult. Ez a rövid idő azonban elegendőnek bizonyult arra, hogy olyan életművet hagyjon maga után, amely helyet követel magának nemcsak a francia, de a nemzetközi képzőművészet történetében is.
Műveinek legteljesebb gyűjteményét az angers-i múzeum tudhatja
magáénak, de más francia múzeumok, mint a Centre Georges-Pompidou és a 
Musée d’Art moderne de la Ville de Paris mellett, a koblenzi Ludwig
Múzeum és a stockholmi Moderna Museet  is rendelkezik néhány, még a
művész életében vásárolt alkotással.
Tremblay  az angers-i Ecole des Beaux-Arts után, 1975-től 1978-ig a londoni Royal College szobrászati szekciójának növendéke volt. Itt került közeli kapcsolatba diáktársával, a napjainkban már nemzetközi hírnévvel rendelkező Bill Woodrow-val, és vele együtt más olyan fiatal angol művészekkel, akik a hetvenes években a szobrászat új, addig feltáralatlan útjain indultak el. Tremblay egyike volt azoknak a ritka franciáknak, akik csatlakoztak ezekhez a törekvésekhez, de a hidegebb és intellektuálisabb vonalat képviselő anglo-szaxon  társaitól eltérően, nála inkább a romantika, a líraiság, az érzelem  kapott komolyabb teret.
Munkásságának alapját azt képezte, hogy a különböző tárgyakat, anyagokat eredeti felhasználásuktól eltérően, új megjelenési formában, más módon vagy más értelmet adva alkalmazta. Kezdetben a szülőföldjének háztetőit annyira jellemző palát használta hordozóanyagnak, erre festett, rajzolt, majd a túlságosan törékeny anyagot linoleumra váltotta, és ebbe véste reliefejeit. De hordozóanyagot talált a lábtörlőben, a padlószőnyegben és a gumiban is, installációi, reliefjei készítéséhez pedig a partvistól kezdve, a cipőn, a sarlón, a műfüvön át  a szeneszsákig, a legbanálisabb tárgyak  sorát alkalmazta. « Úgy gondolom, hogy a tárgyak használatában van valami nevetséges, és a nevetségesség munkám egyik elsőrendű törekvése. » – vallotta.
A kiállításon, a rajzok, kisebb installációk és reliefeket mellett, láthatjuk azt a rekonstruált, egész termet elfoglaló The Last Wave című installációját is, amelyet  1984-ben, az Egyesült Államok-beli La Jolla Kortárs Művészeti Múzeumában mutatott be, és amelynek egyik fontos elemét, az Ember-hal fej-et a művész élettársa 2005-ben az angers-i múzeumnak ajándékozta. A többi itt őrzött alkotás egy része vásárlás útján, másik része pedig a Daniel Tremblay életművét gondozó Farideh Cadot galéria adományaként, 2000-ben került  a múzeum tulajdonába.
A kiállítás, amelyhez érdekes tanulmányokat és számos reprodukciót tartalmazó katalógus is készült, 2009. május 10-éig tart.