Hogyan is ünnepelhetné másként fennállásának tizedik évfordulóját a strassbourgi Modern és kortárs művészetek múzeuma, mint a város szülötte, a huszadik század egyik legeredetibb művésze, Hans (Jean) Arp nagyszabású kiállításával.
Már maga a címadó idézet, a Marcel Duchamptól származó « For Arp, art is Arp » is arra utal, hogy Hans Arpot nehéz lenne bármilyen katagóriához, irányzathoz tartozónak tekinteni. A mostani alkalomra összegyűjtött, közel 180 szobor, relief, kollázs és rajz világosan mutatja, hogy a francia-német művész számára nem voltak átjárhatatlan határok, így a sokak által összeférhetetlennek ítélt dada és expresszionizmus, dada és szürrealizmus vagy éppen a szürrealizmus és konstruktívizmus között sem, és ugyanezt a szabadságot0fedezzük fel az anyagok használatában is.A kiállítás ugyan nem időrendet követ, hanem egy-egy, Arptól vett idézettel féljelzett téma köré épül, az első teremben mégis az avantgarde felé fordulása időszakából fennmaradt, legkorábbi alkotásokkal találkozunk. (A váltást megelőző munkák nagyrészét Arp megsemmisítette.) A dadaizmushoz kapcsolódó tizes évek termésén keresztül nyomonkövethető, hogy a tradíciókkal és a művészeti hierarchiával szakító művész hogyan váltotta fel a hagyományos vásznat-ecsetet, papírt-ceruzát új, «szegény» anyagokra (fahulladékra, csomagolópapírra…), új technikákra (kollázsra, fareliefre, hímzésre, ujjal festésre), és hogyan jutott el a figuratív ábrázolástól a természetből vett formák absztrahálásáig. De a látogató számára talán a legmeglepőbb felfedezés az, hogy Arpban a konceptuális művészet előfutárát is tisztelhetjük, hiszen már 1914-ben azt vallotta, hogy nem a megvalósítás, hanem az ötlet a lényeg. Ezért fareliefjeinek kivitelézését többnyire másra bízta, és az is sokszor előfordult, hogy évtizedekkel0később megvalósított alkotásait a0koncepció születésének dátumával jegyezte.Utunkat folytatva, különböző periódusokból származó tusrajzokkal találkozunk. Ezek egy része a véletlen törvényeire és az automatizmusra hagyatkozva született. A tizes évek közepétől, az automatizmusból életrekelő vonalak és a természeti elemeket szintetizáló formák együttesét Arp oválissá («ovales mouvants») egyesítette, és ezek a próbálkozások vezették el az első fareliefekhez. A tusrajzokkal szemközti falra olyan kollázsok kerültek, amelyeknél Arp szintén helyet adott a véletlennek: ezeket úgy hozta létre, hogy a négyzeteket esetlegesen helyezte el, miközben a kompozíciók szerkezetét0végső kontrollal mégiscsak ő határozta meg. Ugyanezen elv alapján készítette a húszas évek más-más elrendezésű, de azonos alapformákból épülő fareliefjeit, a Konstellációkat0is.Arpot már a dada időszakában megragadta az a gondolat, hogy a művésznek névtelenül, az alkotás hátterében kell maradnia. Ez a törekvése testesül meg azokban a kollektív alkotásokban, amelyeket más művészekkel együtt készített. Négy faszobor és néhány rajz nyújt példát Arp és felesége, Sophie Taeuber közös alkotói munkájára, emellett láthatunk néhány Max Ernsttel készített kollázst, valamint közös rajzokat Raul Hausmannal, Oscar Dominguezzel, Marcel Jeannal, és lapokat a háború alatt, 1941 és 1943 között Magnellivel, Sonia Delaunay-vel és Sophie Taeuberrel készített úgynevezett Grasse-i albumból. Egy színes téglalapokból álló, geometrikus absztrakt üvegablak0és néhány tervrajz tanúskodik arról a nagyszabású kollektív munkáról, amely Arp, Sophie Taeuber és Theo Van Doesburg nevéhez fűződik. A három művész 1926-ban kapott megbízást a négyszintes strassbourgi szórakozóhely, az Aubette belső dekorációjának megtervezésére. (Az épület nemrégiben restaurált első emeleti termei látogathatók.)Arp húszas évekbeli faszobrai azt a benyomást keltik, mintha a falról levett reliefek lennének, a harmincas évek elején készült, ugyancsak a természet formáitól inspirált, több darabból álló, különbözőképpen összeállítható gipsz szobraiban pedig a játékosság0dominál. Többek között három, azonos méretű és alakú torzó példázza, hogy gyakran ugyanazt a szobrot többféle anyagból, márványból, gipszből, bronzból is elkészítette. Meglepő módon, azokat egyedi, nem pedig sokszorosított alkotásoknak tekintette, és ennek jelzésére többnyire más-más címmel látta el őket. Életének utolsó éveiben korábbi szobrait feldarabolta, majd a részeket új szoborrá állította össze, mint. Például a Torse végétal (Növényi torzó, 1959) és a Figure sans nom (Figura név nélkül, 1957) esetében.Végül szólnunk kell a költő Arpról is, aki a hangokat, szavakat, mondatokat a szobrok formálásához hasonlítva, anyagként használta: «Úgy bánok velük, mint kisgyerek a kockákkal. Tapogatom, körbejárom (a szavakat), mint a szobrokat, és jelentésüktől függetlenül, térbeli terjedelemmel ruházom fel őket.» – mondta 1960-ban, egy Jean Clay-jel folytatott beszélgetésben. Nyitott verseskötetei és illusztrációi vitrinekben sorakoznak, fejhallgatón keresztül pedig abban az élményben is lehet részesülhetünk, hogy a saját versét felolvasó Arpot hallgathatjuk.A strassbourgi múzeum gyűjteményében szereplő ötvenhárom műből és külföldi múzeumok anyagából válogatott kiállítás, amely 2009. február 18-ig tart nyitva, Arpnak szinte valamennyi fontos alkotását felsorakoztatja.
Cserba Júlia: «For Arp, art is Arp» Hans Arp kiállítása a strassbourgi Musée d’Art moderne et contemporain-ben
Hogyan is ünnepelhetné másként fennállásának tizedik évfordulóját a strassbourgi Modern és kortárs művészetek múzeuma, mint a város szülötte, a huszadik század egyik...