Az 1962-ben született Jérôme Revon neve ismerősen cseng a francia nagyközönség előtt, mivel olyan nagy nézettségű TV-műsorok rendezője, mint a Zone Interdite, az Envoyé Spécial, a Magyarországon is ismert Fort Boyard, a magas szintű politikai vitaműsorok vagy a César- és Molière-díjkiosztó estjei.
A teljes embert igénylő feladatok, a feszített munkatempó mindezideig nem tette lehetővé számára, hogy saját kiállításának megrendezésével is foglakozzon, így, annak ellenére, hogy évtizedek óta komolyan fotózik, most először tárja közönség elé munkáit.
Alkotásait leginkább csak azért nevezhetjük fotóknak, mivel a rögzített képek fényképzőgéppel készültek, de a művek végső formája sokkal inkább az installációhoz áll közel, míg képi megfogalmazásuk szoros kapcsolatot mutatnak alkotójuk rendezői hátterével. A New Yorkban, Londonban, Velencében, Firenzében és Párizsban megörökített évszázados és modern épületek Revonnál feldarabolódnak, majd alkotójuk mozgással, színekkel, rendszerezéssel jellemzett látásvilágától vezérelve, rendhagyó, de ritmusos sorrendben képeznek új egységet. Revon a felnagyított képet csíkokra vágja, majd azokat többnyire más képek részleteivel keveri, így teremtve új atmoszférát sugárzó, új tereket. A kiállítás angol címe, a Splits is erre a feldarabolásra utal. Bátran keveri a régit az újjal, a fekete-fehér felvételt a színessel, a statikus épületrészletet a forgalmas utca hosszanti látványával és az átsuhanó autók mozgásképével. A nagyobb, kétméternél magasabb alkotásoknál sok esetben a fotórészletek nemcsak összekeverednek, de térben el is tolódnak egymástól, sőt a terem közepén egy háromoldalú installáció, a La Tour (Torony) a látogatónak is megengedi, hogy az elemek forgatásával maga hozzon létre új képstruktúrákat.
Míg egyes alkotások inkább csak dekoratív hatásukkal tűnnek ki, más esetben, mint például a New Museum kék, zöld, szürke színeinek harmóniájával, vagy a 3rd Avenue mély kékből szürkébe halványodó égboltjával Revonnak sikerült mélyebbre mutató, festői világot teremtenie.