Jim
Goldberg, amerikai fotós kiállítása a migrációval-immigrációval
foglalkozó „Open See” a Fondation Henri
Cartier-Bresson-ban.
2007-ben, az amerikai Jim Goldberg volt a Grand Prix International Henri Cartier-Bresson
nyertese. A kétévenként kiosztásra kerülő díjjal 30 ezer euró, egy másfél éven
belül megrendezendő kiállítás lehetősége, és egy katalógus kiadása jár együtt.
Ennek köszönhetően láthatjuk most Goldberg fotóit és legújabb albumát a
Fondation HCB-ben.
A téma talán sohasem volt annyira időszerű, mint
napjainkban, amikor a statisztika szerint 2007-ben 11,4 millió menekült és 26
millió saját hazáján belül kényszerből helyet változtató ember élt földünkön.
Goldberg most látható képei olyan menekülteket mutatnak be, akik közül sokan diktatúrák
fogságából vagy a nyomor elől menekülve, kilátástalan és megalázó helyzetbe, embertelen
körülmények közé, és nem ritkán, emberkereskedők, maffiák hálójába kerültek.
Goldberg, a Magnum ügynökség megbízásából, amelynek
2002 óta tagja, az olimpia évében hosszabb időt töltött Görögországban, ahol szembeötlően
sok, nyomorban élő bevándorlóval találkozott. Legnagyobb részük illegálisan,
papírok nélkül, mindenfajta jogoktól, emberi méltóságától megfosztva él. Róluk
készített felvételeit Goldberg a velük folytatott beszélgetések egy-egy
jellemző mondatával egészíti ki, így nemcsak az önmagában is sokat mondó
felvételek, de a fotókra vagy melléjük, köréjük írt megjegyzések is segítségünkre
vannak abban, hogy megismerjünk egy-egy emberi sorsot, és megpróbáljuk helyükbe
képzelni magunkat. A szexuális kizsákmányolásnak álduzatul esett ukrán lány
helyébe, a libériai és indiai belháborúk vagy az afrikai éhhalál elől, életük
kockáztatásával menekülők helyébe, a talibánok által megkínzott férfi helyébe,
és mindazokéba, akik egy szebb jövő reményében, könnyű prédái lesznek a mások
nyomorát kihasználóknak. A libériai Mehumah európai fogalmak szerint minden
bizonnyal még fiatal, de ráncokkal teleszőtt öregasszonyarcával, az indiai
Mohan kérdő tekintetével, az ukrán Larissza kiüresedett magábafordultságával
szembesülünk a megrázó hatású videóportrékon. A kurd lakásfoglaló, a gyökerét
vesztett albán testvérpár, az orosz maffia karmai közé került grúz és moldáv
kislányok nyomorúsága, mind-mind szomorú képet festenek korunkról. Goldberg azonban
nemcsak portréival képes sokat elmondani, de azokkal a fotókkal is, amelyeken
nincs jelen az ember, mint például azzal a “csendéletével”, ahol három egymásra
dobált matrac hever egy üres szoba közepén, vagy egy menekülttábor terméketlen,
sziklás tájban sorakozó sátraival.
Az 1953-ban született Jim Golberg első komoly sikere a
New York-i MoMa-ban rendezett, 1985-ös Three
Americans – tárlathoz fűződik, és ekkor jelent meg első albuma is, a Rich and Poor. A rangos fotógráfiai díjakkal
jutalmazott fotós, a Magnumhoz fűződő munkája mellett, jelenleg a kaliforniai College of the Arts professzora.
A fekete-fehér fotókat, színes polaroidokat tartalmazó
katalógus-album négy, Görögországban, Indiában, Ukrajnában és az afrikai
országokban készített fotókat tartalmazó füzetből áll: hátsó borítójuk egymás
mellé helyezve, jelképesen, szálló madarakat ábrázoló, fekete-fehér képet
alkot.
Jim
Goldberg: „Open See”
Fondation Henri Cartier-Bresson
2009. május 5.–július 26.