Hetedik alkalommal rendezték meg a párizsi Hôtel de Ville-ben az alig ismert, Európán
kívüli kortárs művészet tárlatát, a Latitudes-öt.
Az előző évek tárlatai többek között az Indiai- és
a Csendes–óceán,
majd az Amazon vidékének művészeit mutatta be, ezúttal pedig Kuba, Panama, a
Dominikai Köztársaság és Franciaország tengerentúli területei, Guadaloupe, Martinique,
Tahiti, Réunion és Új-Kaledónia fiatal alkotói kaptak meghívást.
Ha valaki különleges exotikumra számít, azt
biztosan csalódás fogja érni, hiszen ez a tárlat, akárcsak a korábbiak, éppen
arra mutat rá, hogy az Európán és Amerikán kívül alkotó kortárs művészek
nemcsak hogy éppen olyan eszközökkel (festmény, szobor, video, hang- és tárgyinstalláció)
dolgoznak, mint az úgynevezett nyugati világ művészei, de hozzájuk hasonlóan,
olyan aktuális kérdések foglalkoztatják őket is, mint az identitás, az előitélet,
a vallás, a nemzeti tradíciók és a kollektív emlékezés problémája.
Jól példázza ezt az 1980-ban, Noumeában született, kanak
eredetű Stéphane Wamytan installációja,
a La mission, amely olyan elrendezésben, mintha bármely nagyvárosi butik kirakatát
és polcait néznénk, női ruhákat mutat be. Ezek a ruhák azonban kétféle kultúrát,
és kétféle korszakot képviselnek. Szabásuk a francia gyarmatosítás idején a
bennszülött nőkre kényszerített, majd az idők során az identitásukat vállaló
őslakosok tradicionális viseletévé vált ruhák emlékét őrzi, míg mintázatuk, az
erotikus jelenetekkel, a legutóbbi választások bizonytalanságára utaló «oui»-val
és «no»-val vagy a helyi pénz, a csendes-óceáni frank lenyomatával, a szexuális szabadságra, a mai politikai és gazdasági helyzetre
utalnak. A guadaloupe-i David Gumbs
(1977) öreg fa kérgéről, tekergő gyökerekről, egészen közelről készített rajzai,
fotói a múlt emlékét, a természet ismétlődő ciklusait, az ember és a természet
viszonyát kutatják. A kiállítás egyik termét, a Salle des Prévôts-t monumentális
méretű, 26 méter
hosszúságú falfestmény dominálja, amelynek alkotói, Teata Vauché és Vahirua
Tagaroa Faatau, a tahiti Kreativconcept – csoport tagjai, sokáig az utca illegális
graffitiművészei voltak. Ma már azonban nemcsak kiállitásokon szerepelnek, de városi
és magánmegbízásokat is kapnak. Míg Vauché, aki hat éve gyakorolja a graffiti
művészetét, elsősorban, állatokkal, növénymotívumokkal, emberekkel, de
legfőképpen vahinékkal, mítikus
szépségű tahiti nőkkel tölti meg színgazdag képeit, addig Faatau munkájában, a rajz mellett, fontos
szerep jut a betűknek, politikai
üzeneteket hordozó szövegeknek is. Mostani, közös alkotásuk, a Graffiti is a beautiful crime
e kétféle stílus ötvözete. Gilles Elie
(1968) videója, a Zétwal (ami kreol nyelven csillagot jelent), annak a
martinique-i, Aimé Césaire költészetének varázsában élő férfinak a történetét
idézi fel, aki a hetvenes években saját készítésű „űrhajóján”, a költészetből áradó
energia segítségével akart az űrbe emelkedni.
E néhány kiragadott példa
talán kellően érzékelteti, hogy érdemes megismerni távoli országok számunkra
ismeretlen kortárs művészetét is.
A résztvevő művészek: Duvier
DEL DAGO, Kuba / Gilles ELIE-DIT-COSAQUE, Martinique / Jean-Charles EUSTACHE,
Guadeloupe / Monica FERRERAS, Dominikai Köztársaság / David GUMBS, Guadeloupe /
KREATIVCONCEPT / Francia Polinézia / Gabrielle MANGLOU, La Réunion / Yohann QUELAND
DE SAINT-PERN, La Réunion
/ Humberto VÉLEZ, Panama / Stéphanie WAMYTAN, Új-Kaledónia
A kiállítás október 10-éig
látogatható, a belépés ingyenes.
