„Meglátni, megfigyelni, és gondolkodni”, August Sander (1876-1964) foglalta össze
ezekkel a szavakkal a fotózás lényegét, és ez a gondolat adta annak a kiállításnak
a címét is, amely december 9-ig látható a Fondation Cartier-Bresson-ban.
August Sander 1931-ben a A fotó mint egyetemes nyelv címmel tarott rádiókonferenciája alkalmával
így összegezte munkája lényegét és célját: „Látva,
megfigyelve és gondolkodva, egy fényképezőgép segítségével és hozzátéve egy dátumjelzést,
rögzíteni tudjuk az egyetemes történelmet, és a fotóval, mint egyetemes
nyelvvel, az egész emberiséget képesek vagyunk befolyásolni.”
A dokumentumfotózás egyik úttörője és kiemelkedő
képviselője, August Sander 1876-ban született a németországi Herdorfban, nyolcgyerekes
családban. Édesapja bányász volt, és fiatal éveiben maga August Sanders is
dolgozott bányában. Tizenhat évesen, kedvtelésből kezdett fotózni, majd katonai szolgálata leteltével, ez lett a
kenyékereső foglalkozása. Berlin,
Magdeburg Lipcse, Drezda különböző fotóstudióiban dolgozott, 1902-ben a linzi
Greif Studio társtulajdonosa lett, nemsokkal később pedig önállósította magát.
1910-ben családjával Kölnbe költözött, és megnyitotta saját fotóstudióját, ahol
az idők során a város kultúrális életének szinte minden fontosabb szereplőjéről, művészekről, írókról, építészekről,
zenészekről és színészekről készített portréfotót. Sander a bányászok keserves
életét, a nehéz fizikai munka gyötrelmét közvetlen, személyes tapasztalatból
ismerte, és ez hozzájárult ahhoz, hogy élete végéig határtalan tisztelője
maradt az emberi munkának és magának az embernek. A húszas évek elején
született meg az a gondolata, hogy elkészítse a XX. század embereinek
portréalbumát. Arcképcsarnoka, amely teljességében csak sok évvel halála után,
1980-ban került kiadásra, és amelyből a kiállítás jónéhányat felsorakoztat, a
korabeli társadalom hű keresztmetszetét nyújtja: a zongoraművész Max van der
Sandt, a festő és szobrász Otto Freundlich vagy az építész Richard
Riemerschmid mellett, beszédes portrékat láthatunk ügyvédről, postásról,
rendőrről, boxolókról, földművesről, bányászról, házalóról, vándorszínészről, végrehajtóról,
koldusról, munkanélküliről és forradalmárról.
Sander éppoly érdeklődéssel figyelte meg a
természetet, mint a társadalmat: egészen közeli, fekete-fehér fotói gombáról és
csigáról, virágról és titokzatos rajzolatú fatörzsról, azt igazolják, hogy a természet
teremtményei éppoly kiismerhetetlenek, bonyolultak és sokfélék, mint az ember.
Sander a II. világháború alatt, legfontosabbnak ítélt negatívjait,
kb. tizezer klisét vidéki otthonába menekítette, míg nagyobbik része kölni házában
maradt. A háborút ugyan munkáinak ez a része is sértetlenül átvészelte, de
1946-ban, egy tűzvész következtében közel 30 ezer negatívja megsemmisült.
A Fondation Cartier-Bresson kiállítása a kölni Die
Photographische Sammlung/SK Stiftung Kultur közös rendezésében valósult meg.
2009. szeptember 9.–december 20.