A tavaszi
szezon művészeti szalonjai, vásárai közül az utolsó, a Pavillon des Arts et Design bizonyult számomra a legrokonszenvesebbnek,
és nemcsak amiatt, hogy kisebb méreténél fogva, könyebben áttekinthető,
befogadható. Bár természetesen az eladás itt is fontos, a légkört mégis, sokkal
inkább a művészet, mint a pénz tisztelete uralja.
A résztvevő galériások zöménél egészséges egyensúly
tapasztalható az értékesítésre való törekvés és az eladásra szánt műtárgyak iránti
megbecsülés között: fontos számukra a bevétel, de ugyanakkor fontos a mű további
sorsa is. Ennek illusztrálására hadd idézzem az egyik résztvevő párizsi galéria
tulajdonosának szavait: «Épp
most adtam el egy szobrot, igaz az
eredeti áránál olcsóbban, de boldog vagyok, mert tudom, hogy olyan helyre
került, ahol majd megbecsülik» . És hogy ez a tizenharmadik
alkalommal megrendezésre kerülő nemzetközi esemény, amelynek külön érdekessége,
hogy egyszerre van jelen a képzőművészet és a design, színvonalában sem marad
el nagynevű társai mögött, azt a nyolcvan kiállító galéria közül kiragadott néhány
példa igyekszik bizonyítani.
A Galerie Bailly a lírai absztrakt egyik kiemelkedő
és még élő művészének, Georges Mathieu-nek
szentel egyéni kiállitást, melynek keretében a festészeti performanszaiért korábban
sokat támadott művésznek egy, ma már ritkán felbukkanó kezdeti évekből származó
kompozícíóját, és több jelentős, nagyméretű festményét mutatja be. Ugyancsak
egyéni kiállítással találkozhatunk a Galerie Le Minotaure-nál is. Itt a
Szovjetunióban kevéssé tolerált, ugyanakkor már a hatvanas évek végétől
külföldön is ismert Vladimir Yankilevsky
első ránézésre is kelet-európai gyökerekről árulkodó alkotásai láthatók. A
Galerie Hopkins-Custot a huszadik század jelentős művészei közül többek között Dubuffetnek egyik, 1956-ban készített
remek festményét, a Béret rose-t, Hans
Arpnak egy 1949-es kőszobrát, a Figure mythique-et és Victor Brauner Materialisation című,1960-as képét, a kortársak
közül pedig Sam Szafran, Jedd Novatt
és Marc Quinn alkotásait kínálja. A
Galerie Lasès-nél elsősorban a Cobra művészeinek munkáiból kapunk válogatást, amelyek
közül érdemes külön kiemelni a mozgalom olasz képviselőjének, Enrico Bajnak egy 1955-ös festményét, a
valódi hajat viselő, zsínórlábú Personnage-t. Ugyanitt szerepel Picasso
1946-ban Paul Eluard-nak dedikált színes ceruzarajza, a Femme nue Debout is. Az
eddig emlitettek mellett a spanyol szobrász Miguel
Berrocal szétszedhető szobraival, valamint Bonnard, Calder, Marie Vassilieff, Réth Alfréd, Lanskoy, Soulages,
Hantai és Basquiat művei találkozhatunk a Szalonon (és a felsorolás korántsem
teljes).
A
Galerie Chahan Minassian a kortárs
amerikai szobrász és keramikus, Peter Lane látványos és impozáns, változtatható
szoborfala mellett olyan huszadik századi bútorokat állított ki, amelyek
tervezői Vladimir Kagan, Paul Laszlo és Don Shoemaker voltak. A múlt századi
olasz design kiemelkedő képviselőinek – köztük Carlo Molino, Osvaldo Borsani és
Gio Ponti – lakberendezési tárgyaival találkozunk a Galleria Rossella
Colombarinál. Két különösen figyelemre méltó darab ragadja meg itt a látogatót: Ico Parisi 1953-ban Brooklynban kiállított
mozaikdiszítésű dohányazóasztala, és a (G. L.Banfi, L. B. di Belgiojoso, E. Peressutti és E. N. Rogers által
1932-ben alapított) BBPR – tervezőîrodából kikerült, 1947-es, ággyá alakítható, elegáns kanapé. A
magyar származású Mathieu Mategot
ötvenes évekből származó lakberendezési tárgyaiból rendezett egyéni kiállítást
a Galerie Mathieu Richard. Mategot-nak perforált lemezből készített,
napjainkban igen keresett, és ritkán fellelhető Copacabana-székei és asztala, dekoratív
falitükre, valamint Bagdad és Java – lámpái mellett, az elsőízben az 1952-es Au
Génie de Paris szalonon bemutatott, egyszerre praktikus és esztétikus
kerekasztala is jelen van, amelynek átalakítható középső része, tetszés
szerint, virágvázaként vagy gyümölcskosárként is használható.
A legszebb stand díját idén,
megosztva, a Galerie Chahan Minassian
és az 1930-1970 közötti évek dán tervezőinek bútorait, lámpáit, kerámiát kiállító
Dansk Moebelkunst kapta, míg a
legszebb műtárgynak járó díjat, a Prix
du Pavillon-t, a zsűri Pierre Paulin hatvanas években, az Elysée-palota számára
tervezett állólámpjának egy variációja kapta, amelyet a Galerie Guillaume de Casson mutatott be. A
tekintélyes díj elnyerése egyben azt is jelenti, hogy a műtárgy bekerül a Musée
des arts décoratifs gyűjteményébe.
