Cserba Júlia: Modern művészet nemzeti Múzeuma és Ipari Kreáció Központ – Ron Arad retrospektív

Talán kevéssé ismert, hogy a köznyelvben röviden csak Pompidou Központként  emlegetett párizsi kulturális intézmény hivatalos neve Modern művészet nemzeti Múzeuma és Ipari Kreáció Központ (Musée national d”art moderne-Centre de Création Industrielle), ami érthetővé teszi, hogy miért szentel időről-időre teret a huszadik századi és kortárs formatervezés legjelentősebb alakjainak. Ezúttal az 1954-ben Tel-Avivban született, és 1973 óta Londonban élő Ron Arad retrospektív kiállítására került sor.
Ron Arad legismertebb tárgyai a változtatható vonalú Bookworm-könyvespolc (1993) és a bel -és kültérben egyaránt jól használható, egyszerre esztétikus és  kényelmes  Tom Vac-szék (1997), ám e két, nagyközönség elött ismert munka csak töredéke annak az izgalmasan rendhagyó, gazdag  életműnek, amit ez a kiállítás elénk tár. Ron Arad munkássága azért különösen érdekes, mert egy olyan, dús fantáziáját bátran kiélő tervezőről van szó, akinek alkotásait többnyire nem lehet egyértelműen a design, az építészet  vagy a képzőművészet fogalmába sorolni : nem von határvonalak a különböző területek között, és saját magát, mint « No discipline», azaz  műfaj nélküliként határozza meg. Erre utalnak az amerikai író, Jonathan Safran Foer szavai is a kiállítás katalógusához írt szövegben, amikor azt mondja, hogy «Ron Arad foteljei egyszerre furcsák, szépek, elragadóak, monumentálisak, intimek, mulatságosak, és ugyanakkor jelentőségteljesek. De mégsem mindezekért fogadjuk el őket. Azért fogadjuk el őket, mert nem igazi fotelek. Sem nem szobrok. Sem építészeti elemek.»
Ahogy a vele készült interjúból kiderül, Ron Arad legszívesebben azokat a színeket  szereti alkalmazni, amelyeket maguk a felhasznált anyagok, a réz, a cement, a fa és mások szolgáltatnak, de ha az alkalom úgy kívánja, nem zárkozik el szigorúan a festék alkalmazásától sem. Ez utóbbiról tanúskodnak az élénk színű, speciális műanyagból készült alkotások.
Nemcsak a különféle tárgyak,  «szoborszékek»,   szokatlan formájú, ugyanakkor  rendeltetésüknek messzemenőkig megfelelő lámpák, asztalok, vázák és egyéb kisebb-nagyobb használati tárgyak,  kisbútorok látványa jelent élvezetet a látogatók számára, de a kiállítás rendhagyó, merész rendezése is, ami szintén Ron Arad munkája. Az egyedi alkotások, amelyek közül néhány ülőalkalmatosságot ki is lehet próbálni, elszórtan, egymástól elválasztott, de mégis összekapcsolódó terekben, más-más magasságban, míg az ipari sorozatgyártásra került tárgyak egymásra  épülő, különböző átmérőjük hengerekben kaptak helyet. A Tel-Aviv-i  Opera Ron Arad által tervezett előcsarnokának és lépcsőjének rekonstruált  terében az ugyancsak a művész nevéhez fűződő, építés alatt álló holon-i Design Múzeumról vetített, a nagyközönség és az építészszakma számára egyaránt rendkívül érdekes film látható.
És ha kicsit fájó szívvel könyveljük el magunkba egy-egy, számunkra különösen tetsző darab láttán, hogy bizonyára sohasem lesz módunkba hozzájutni, vígasztaljuk magunkat a tervező szavaival: « Amikor legutóbb megnéztem a  Pompidou Központ fantasztikus Giacometti-kiállítását, sohasem merült fel bennem a kérdés, hogy «Vajon ez az alkotás mennyibe kerülhet?». Nem, én úgy tekintem, hogy magam  is használója, «fogyasztója» vagyok annak, amit látok, és szeretném remélni, hogy az emberek hasonlóképpen lesznek «fogyasztói» az én kreációimnak is, anélkül az érzés nélkül, hogy azokat meg kellene vásárolniuk.»
Ron Arad, No discipline
Centre Georges Pompidou/Galerie sud  
2009. március 16-ig