Nantes és Bordeaux közt található az a szegény kis halászfaluból kedvelt fürdőhellyé fejlődött tengerparti kisváros, Les Sables d’Olonne, amely természetadta homokos partja mellett múzeumára, a Musée de l’Abbaye Sainte-Croix-ra a legbüszkébb. A múzeum most megjelentetett katalógusa bepillantást nyújt a huszadik századi képzőművészet sokak előtt kevéssé ismert, ritka alkotásait tartalmazó gyűjteménybe, amelynek néhány darabját a magyar közönség is megismerhette ez év tavaszán, az Ernst Múzeumban rendezett Anton Prinner kiállítás alkalmával.
A múzeum 1964-ben nyitotta meg kapuit. Az azóta eltelt negyvennégy év alatt hat igazgatója volt, akik valamennyien úgy járultak hozzá a gyűjtemény gazdagításához, hogy miközben teljes szabadságban, saját ítéletükre hagyatkozva vásároltak, illetve fogadtak el felajánlott alkotásokat, hűek maradtak ahhoz az alapelvhez, miszerint elsősorban olyan magas színvonalat képviselő művészekkel foglalkoznak, akikre a komolyabb múzeumok érdemtelenül nem figyelnek oda. Ennek köszönhető például, hogy ma a Musée de l’Abbaye Sainte-Croix rendelkezik Gaston Chaissac munkáinak és archívumának legteljesebb gyűjteményével. Chaissac írásai, levelezése, ezen belül Jean Dubuffet-hez, Albert Gleizes-hez, Jeanne Klosnick-Kloss-hoz, Iris Clert-hez, Michel Ragonhoz és másokhoz írt levelei egyedülálló forrásanyagot nyújtanak a kutatók számára.
1987-ben Victor Brauner özvegye harmincnégy alkotást ajándékozott a múzeumnak, ami azóta tovább gyarapodott, és ma a Musée de l’Abbaye Sainte-Croix Franciaország egyik legjelentősebb Victor Brauner-gyűjteményével büszkélkedhet. (Csak reménykedni tudunk abban, hogy a magyarországi Brauner-kiállítás Budapesten felvetett ötlete egyszer megvalósul, ha nem is a ki tudja milyen szerepet kapó Ernst Múzeumban, de valamelyik más, a román származású, szürrealista művészhez méltó kiállítóhelyen.)
Miközben a múzeum vezetői komoly erőfeszítéseket tettek és tesznek ma is a közelmúlt elfeledett, vagy árnyékban maradt művészeinek megismertetésére, a kortárs történéseket is mindig figyelemmel kísérték, és folyamatosan vásárolnak fiatal művészektől. A hozzáértő választás eredménye, hogy a kis költségvetéssel működő intézmény olyan, néhány évvel ezelőtt még ismeretlen művész alkotásainak birtokában jutott, amelyek ma már a múzeum lehetőségeit messze túlszárnyaló értéket képviselnek. A huszadik század festői, Henri Le Fauconnier, Albert Marquet, Max Beckmann, Marcelle Cahn, Leopold Survage, Alberto Magnelli, Jean Dubuffet, Philip Guston, valamint a most negyvenes éveiben járó fiatalabb nemzedék mellett, jelen vannak a gyűjteményben a «Support/Surface» képviselői, Claude Viallat, Toni Grand, Christian Jaccard és Daniel Dezeuze, a geometrikus absztrakt művésze, François Morellet, a «Figuration libre» festői, Peter Saul, Robert Combas, Rémi Blanchard és Hervé di Rosa, valamint olyan más nemzetközi hírű alkotók, mint Georg Baselitz, Peter Stämpfli vagy Nam June Paik.
A színes reprodukciókkal gazdagon illusztrált katalógus szerzője, Benoît Decron amellett, hogy részletesen áttekinti a múzeum történetét, bárki számára érthető és élvezetes leírást ad a gyűjteményben szereplő művészeti irányzatokról és az azokat képviselő művészekről. Nemcsak kíváló múzeumi kalauz, de azok számára is hasznos és élményt nyújtó olvasmány, akik nem juthatnak el Les Sables d’Olonne-ba.