Gyűjteményének állandó kiállítása mellett, egyidőben több érdekes időszakos kiállítást is kínál az iparművészet párizsi múzeuma, a Musée des Arts Décoratifs.
A plakátművészet egyik korai és egyik legkiemelkedőbb alakja, Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) előtt tiszteleg az a tárlat, az «Hommages á Toulouse-Lautrec affichiste», amely a művész plakátjait és huszonnégy ország 100 művészének alkotását mutatja be.
Toulouse-Lautrec 1891-ben, a Moulin Rouge számára készítette el első plakátját, mégpedig olyan sikert aratva, hogy az addig lenézett, inkább csak kenyérkereső foglalkozásnak tartott plakáttervezést, a kritikusok és a közönség szemében is egycsapásra a művészet szintjére emelte. Ettől kezdve, az akkori művészeti folyóiratok, a plakátművészetben a modernizmus megtestesülését látva, tág teret adtak az új műfajról szóló írásoknak és illusztrációknak. Toulouse-Lautrec élete során mindössze harmincegy plakátot készített, ami elenyészően kevés a kor másik nagy plakáttervezője, Jules Chéret több ezer plakátjához képest, de ennek okát elsősorban jó anyagi helyzetében kell keresni. Míg Cheret és több társa számára ez megélhetési forrást jelentett, addig a jómódú családba született Toulouse-Lautrec kedve szerint válogathatott a megrendelésekben, sőt legszívesebben csak barátai, Aristide Bruant, Jeanne Avril, Caudieux számára dolgozott. Plakátjai, melyek többsége a montmartre-i éjszakai élethez kötődik, évtizedekre meghatározó erejű, kiemelkedő művészi alkotások. A harmincegy darab közül huszanhat van a múzeum birtokában, ezeket láthatjuk most annak a száz mai plakátnak a társaságában, amelyek felhívásra, Toulouse-Lautrec születésének századik évfordulójára készültek, és 2006-ban már Debrecenben is bemutatásra kerültek. («Nouveau Salon des Cent»-kiállítás). Michal Batory, Paul Davis, Milton Glaser Waldemar Swierzy, Michael Schwab, Shigeo Fukuda, és mások mellett, az alkotók között ott találjuk a magyar Orosz Istvánt és Pócs Pétert, valamint a magyar származású, francia André François-t is. Ez a kiállítás 2010. január 3-ig tart. Aki viszont a zenélő játékokat bemutató «Musique en jouet»-ra kiváncsi, annak november 8-ig már csak néhány hét áll rendelkezésére, hogy megtekintse. Márpedig azt is érdemes. A XVIII. századtól napjainkig, zajokat adó, zenélő, mozgó, táncoló százhúsz, csontból, elefántcsontból, fémből, műanyagból készített játék a felnőtteket is képesek «elvarázsolni» és visszarepíteni gyerekkorukba. A kiállítás talán legérdekesebb részét azok a tárgyak szolgáltatják, amelyek öt kortárs zeneszerző gyűjteményéből érkeztek, és amelyeket hangszerként használva, koncerteken és lemezfelvételeken is alkalmaztak.
Az iparművészetnek egy egészen más területére, a divat világába vezet el a Madeleine Vionnet (1876-1975), emlékének szentelt retrospektív kiállítás. A múzeum gyűjteményének anyagából válogatott százharminc modell 1912 és 1939 között készült. Madeleine Vionnet, miután férjét és kisgyerekét 20 évesen elhagyta, majd néhány évi londoni tartózkodás után visszatért Párizsba, 1912-ben megnyitotta első önálló varróműhelyét a rue Rivolin, nem messze a mostani kiállításának helyet adó Musée des Arts Décoratiftól. A szerény kis műhely hamarosan az avenue Montaigne 1200 alkalmazottat foglalkoztató jelentős divatházává nőtt, ahonnan kapcsoktól, fűzőtől, gomboktól mentes, kényelmes, a női test szépségét érvényesülni hagyó, mértani tisztaságú és bátor megoldásokat alkalmazó ruhák kerültek ki. A remek, ma is viselhetőnek, modernnek tetsző modellek értékeit, a Franciaországban sokáig excentrikusnak tartott, világhírű kortárs belsőépítésznek és formatervezőnek, Andrée Putmann-nak köszönhetően, hatásosan emeli ki az eredeti módon elgondolt szcenográfia. Ez a kiállítás 2010. január 31-ig tekinthető meg.
Cserba Júlia: Musée des Arts Décoratifs
Gyűjteményének állandó kiállítása mellett, egyidőben több érdekes időszakos kiállítást is kínál az iparművészet párizsi múzeuma, a Musée des Arts Décoratifs.
A...