Számtalan kiállításmegnyitójával az előző hét jelentette az idei őszi szezon igazi nyitányát Párizsban. A sokszínű széles választékból emeltünk ki néhányat ízelítőül.
Első alkalommal fordul elő, hogy a Camondo család főként 18. századi remekművekkel, képekkel, tárgyakkal berendezett, múzeumként működő nagypolgári palotájában, a Musée Nissim de Camondóban kortárs művészek alkotásait is bemutatják. A tárlat címe Échos, ami rövidsége ellenére sem igényel különösebb magyarázatot, egyértelműen fejezi ki a rendezők szándékát: a jelen és múlt művészi alkotásainak párbeszédét, együtt szerepeltetésükkel újfajta vizuális és gondolati hatások ébresztését. A résztvevők közt nemzetközi hírű művészek, Louise Bourgeois, Felix Gonzalez-Torres, Susan Collis és Sigalit Landau mellett, egészen fiatalok, mint például Katinka Bock, Maria Loboda, Charlotte Seidel és Tony Matelli alkotásaival találkozhatunk.
Nemcsak a helyszín, a tárlat rendezése is rendhagyó, hiszen a kurátori feladatot egy tizenegy tagból álló csoport, a Sorbonne művészeti kurátor mesterképzőjének hallgatói, köztük a magyar Kerekes Anna látta el. Magyar vonatkozású eseménnyel találkozunk a Les Douches la Galerie-ben is, ahol John Baldessari, Stéphane Couturier, Jacqueline Salmon és Rodolf Hervé fotóinak portfólióiból rendeztek kiállítást. Az egész különböző stílusban dolgozó művészek közös szerepeltetését az indokolja, hogy valamennyien kísérletező, a klasszikus fotózásra támaszkodó, de új technikákat, hordozófelületeket alkalmazó művészek. Baldessaritól négy színes, saját fotóit felhasználó litográfiát, Couturier-től a Grand Palais renoválását dokumentáló felvételeket, Jacqueline Salmontól a Zöldségek gyökerei című sorozatot, Rodolf Hervétől pedig a nyolcvanas-kilencvenes években polaroiddal készített Fulgurence hét darabját láthatják és vásárolhatják meg az érdeklődők.
Beázás miatt kis híján elmaradt Sacha Goldberger Mamika & Co című kiállításnak megnyitója a Galerie Bailly Contemporainben. A találékony tulajdonosok végül úgy mentették meg a helyzetet, hogy a mennyezetről folyamatosan csöpögő vizet vödör helyett akváriumba gyűjtik, amit a benne úszó aranyhalakkal és a falakon lógó műveket spricceléstől védő fehér drapériákkal együtt a legtöbben installációnak vélnek. Goldberger kilencvenes éveiben járó nagymamájáról, Friderikáról készített Szuper Mamika-sorozatának folytatása került a galéria falaira, és épp úgy, mint a korábbi esetben, ezeken a fotókon is megszűnik a határ a valóság és képzelet között, helyet hagyva a gyengédségnek, szeretetnek, iróniának és provokációnak.
A La Galerie Maud B & Iséo szokatlan módon működik. „Vándorgaléria”, vagyis nincs állandó kiállítóhelyisége, tulajdonosai mindig máshol rendezik kiállításaikat. Másik sajátossága, hogy deklaráltan feminista galéria. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak női művészeket állítanak ki, hiszen céljuk éppen a különböző nemek azonos módon történő megmérettetése és megítélése. Az általuk képviselt művészek közt, Esther Ferrer, Sylvie Blocher, Clémence Torres és mások mellett mellett ott találjuk Otto Muhlt, Daniel Boursint és Eric Pougeau-t is. És mivel a galéria vezetőjének meggyőződése, hogy „a szabadság gyakorlásának igazi állapota a kísérletező rajz”, most a baszk Asunción Goikoetxea rajzaiból rendeztek kiállítást, ezúttal a Bastille-negyedben. A művész meditáció felé vezető, ismétlődő gesztusaiból született rajzkompozíciói jól tükrözik az alkotófolyamatban megjelenő önkontroll és teljes felszabadultság állapotának egyensúlyát.
A New Yorkban élő fiatal lengyel művész, Joanna Malinowska első egyéni párizsi kiállítása látható a Galerie Taïssben. A magát nem művésznek, hanem „kulturális antropológusnak” tekintő Malinowskát a különböző népek és társadalmi rétegek – az eszkimóktól a New Yorkban tengődő lengyel hajléktalanokig – élő vagy eltűnőben levő kultúrája, művészete, zenéje, és nem kevésbé a kultúra hiánya foglalkoztatja. Tapasztalatait és azokból leszűrt gondolatait dolgozzák fel fotói, videói és tárgyai.