A brüsszeli Musée Royal des Beaux-Arts több évre tervezett újjáépítése előtti záróprogramjának egyik legérdekesebb kiállítása az 1956–1966-ig megjelenő, és a nemzetközi kortárs művészeti életben fontos szerepet betöltő folyóiratot, a Quadrumot mutatja be. A kiállítás egyúttal emléket állít a Quadrumot kiadó és elindítását kezdeményező Ernst Goldschmidt (1906–1992) belga könyvkiadónak is, aki pályafutását Bécsben kezdte galériásként a harmincas évek elején. [Lám-lám! Vannak nemzetek, ahol megbecsülik a könyvkiadókat!]Amikor 1933-ban Brüsszelbe költözött, régi mesterek több, mint négyezer rajzát ajándékozta a Musée Royal des Beaux-Arts-nak. Nemzetközi hírnevét nemcsak egyedülálló szakértelmének, de a háború után alapított kiadójának, az Editions de la Connaissance-nak is köszönhette. Hallatlanul gazdag katalógusgyűjteményét, aminek a több mint 15 ezer modern és kortárs kiállításokról szóló kiadvány csak egy részét képezi, 1986-ban Franciaországnak ajándékozta. Ebből jött létre a nevét viselő marseille-i dokumentációs központ, a Centre de documentation Ernst Goldschmidt.
A Quadrum első száma, címlapján Victor Vasarely alkotásával 1956. májusában, olyan időszakban indult el, amikor az 1958-as Világkiállításra készülő Belgiumban a művészeti élet is jelentős mértékben felélénkült, és a korábbinál sokkal nyitottabbá vált. Az alapítók és egyben szerkesztők, a már említett Ernst Goldschmidt, valamint a Palais des Beaux-Arts két akkori vezetője, Pierre Janlet és Robert Giron is arra törekedtek, hogy olyan folyóiratot hozzanak létre, ami egyrészt széleskörű betekintést nyújt a nemzetközi kortárs művészeti életbe, másrészt tartalma nemcsak a francianyelvű olvasók számára hozzáférhető. A Quadrum (nevét Vasarelytől kapta) éppen azzal tudott sikert elérni, és színvonalas olvasótábort szerezni magának, hogy szerzői olyan, nemzetközi hírű szakértők, valamint európai és amerikai egyetemek, jelentős múzeumok munkatársai közül kerültek ki, akik saját országuk képzőművészetének kíváló ismerői voltak. A korábbi, hasonló jellegű revük gyakorlatától a Quadrum abban is eltért, hogy az írásokat nem fordításban, hanem mindig az eredeti nyelven, németül, angolul, olaszul vagy franciául közölte. Annak ellenére, hogy a revű szerkesztőségének székhelye Brüsszel volt, nem belga, de még csak nem is európai, hanem annál sokkal szélesebb körű nemzetközi folyóiratnak szánták, és sikerült is ebben a szellemben szerkeszteniük. Arra is külön gondot fordítottak, hogy terjesztése Belgiumon kívül, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Svájcban és az Egyesült Államokban is biztosított legyen.
A tíz éven keresztül, évente kétszer, összesen tehát húsz alkalommal megjelenő folyóirat a legszélesebb panorámáját adta a világ jelentős múzeumaiban, galériáiban rendezett kiállításoknak, gyűjteményeket mutatott be, tanulmányokat közölt időszerű esztétikai kérdésekről, újonnan jelentkező tendenciákról, már jól ismert és fiatal, kezdő művészekről. A huszadik század második felének legjobb angol és olasz szobrászaitól, a lírai és geometrikus absztrakció képviselőin át, a modern építészetig és fotóművészetig, a művészeti aktualitások gazdag tárházát nyújtotta olvasóinak. Az elsők között adott hírt az op-artról és a kinetikus művészek törekvéseiről, ezen belül, Schöffer, Agam és Soto munkáiról, a német Zero-csoportról, a francia Új Realistákról, valamint Andy Warhol, George Segal, Larry Rivers, Claes Oldenburg és mások alkotásain keresztül, a Pop Artról és a realizmus visszatéréséről Amerikában, hogy csak néhány példát említsünk. A folyóirat több magyar származású művész, Victor Vasarely, Etienne Hajdu, Paul Kallos, Brassai, Nemes Endre, Szabó László, Szóbel Géza, Pán Márta munkásságát is figyelemmel kísérte.
A szerkesztőség 1966-ban beszüntette a folyóiratot, de tévedés lenne azt hinni, hogy döntésüknek pénzügyi nehézség vagy az érdeklődés csökkenése lett volna az oka. Az elhatározáshoz az vezette őket, hogy sem Goldschmidt, sem két alapítótársa nem tudott megbarátkozni a konceptuális művészet és minimalizmus térnyerésével. Éleslátásukkal felmérték, hogy eljutottak arra pontra, ahonnan már nem képesek olyan értő szemmel követni a művészeti életben zajló történéseket, mint addig, márpedig ez esetben nem tudják őszinte meggyőződéssel teljesíteni a revű egyik, általuk válllalt alapvető kötelezettségét, az időszerűséget.
A kiállításon eredeti dokumentumok, művészek és szerkesztők közötti levelezések, korabeli fotók mellett a Quadrum valamennyi megjelent száma ott található a vitrinekben, borítójukon Vasarely, Hartung, Michaux, Dubuffet, Max Ernst, Arp, Pollock, Guiseppe Capogrossi, Ben Nicholson, Sonderborg, Gaston Bertrand, Asger Jorn, Georges Noël, Fontana, Brauner, Matta, Joe Tilson, Larry Rivers, Antonio Saura és Chillida alkotásaival, a falakon pedig a borítók rajzainak több eredetijét is láthatjuk.
Musée Royal des Beaux-Arts, Brüsszel
2008. március 30-ig
Cserba Júlia: Quadrum (1956–1966)
A brüsszeli Musée Royal des Beaux-Arts több évre tervezett újjáépítése előtti záróprogramjának egyik legérdekesebb kiállítása az 1956–1966-ig megjelenő, és a nemzetközi...