Saul Leiter mintegy száz, 1947-től a hatvanas évek végéig készült fotója hetek óta tömegeket vonz az Henri Cartier-Bresson egykori lakóházából alapítványi székhellyé alakított, 1912-ben készült, már önmagában is látványosságnak számító épületbe. Az Európában kevéssé ismert Leiternek, meglepő és merészen egyedi látásmódjával sikerült a legnagyobb fotóművészek kiállításaival elkényeztetett párizsi közönséget is meghódítania.Az 1923-ban, Pittsburgben született Leiter, édesapja hivatását követve, rabbinak készült, eközben rajzolt, festett, és clevelandi, pittsburghi galériákban ki is állított. 1946-ban azonban félbeszakítja tanulmányait, és a festészetet választva, New Yorkban telepszik le. Már ugyanabban az évben Philip Gustonnal és Willem de Kooninggel együtt állítja ki absztrakt expresszionista képeit, majd szerepel az Art Institute of Chicago egyik csoportos tárlatán is. Az ígéretes festői pálya előtt álló fiatalember azonban 1947-ben, a MoMÁ-ban látott Cartier-Bresson-kiállítás hatására úgy dönt, hogy fotós lesz.
New York utcáit járja Leicájával, és parkokban, utcán, metróban, sorra készíti fekete-fehér, majd 1948-tól színes felvételeit fiatal és öreg, elegáns és toprongyos, sietős és ráérő járókelőkről. Mindezt a fotózás iratlan szabályait felrúgva teszi: annak ellenére, hogy gondolkodásának középpontjában az ember áll, felvételein a fény a kevésbé fontos tárgyakat világítja meg, miközben a személyek sötétben maradnak, gyakran hagy el hagyományosan fontosnak ítélt részleteket, testrészeket, és az arcok is csak elvétve látszanak : az alakokra árnyék vetődik, egy kinyitott esernyő, egy széles karimájú kalap vagy álarc eltakarja arcukat, míg máskor a párás üvegen keresztül kirajzolódó test körvonalai elmosódnak. A sétabotba kapaszkodó vagy egymásba kulcsolt kéz, a félszeg vagy határozott testtartás, a divatos vagy szegényes öltözék azonban következtetni enged tulajdonosuk személyiségére, sorsára. Leiter fotóinak izgalmas sajátossága, hogy miközben valódi történéseket rögzítenek, sohasem egzakt tényeket dokumentálnak, hanem sejtetőek, rejtélyesek, azt sugallva, hogy a világ nem csak abból áll, ami szemmel látható.
Saul Leiter már 1953-ban, a MoMÁ-ban kiállított huszonöt fotójával felhívta magára a figyelmet, és nemsokkal ezután, az Esquire és a Harper’s Bazaar munkatársaként, Amerika egyik legtekintélyesebb divatfotósává vált. 1991-ben a londoni Victoria & Albert Museum a különböző revűkben megjelent, legszebb divatfotóiból rendezett kiállítás. A Fondation Henri Cartier-Bressonban bemutatott anyag viszont kizárólag a New York és Európa nagyvárosainak utcáin készített munkáit tartalmazza. A kétszintes kiállítótér alsó felében a többségében korabeli, a művész által készített fekete-fehér nagyítások, míg egy emelettel feljebb, az absztrakt expresszionista festő szemével komponált színes fotók láthatók, amelyeket jól egészítenek ki Leiter vitrinekben elhelyezett festményei és vázlatkönyvei.
Fondation Henri Cartier-Bresson
2008. január 17.–április 13.
Cserba Júlia: Saul Leiter első franciaországi retrospektív kiállítása a Fondation Henri Cartier-Bresson-ban
Saul Leiter mintegy száz, 1947-től a hatvanas évek végéig készült fotója hetek óta tömegeket vonz az Henri Cartier-Bresson egykori lakóházából alapítványi székhellyé alakított,...