Cserba Júlia: Szardíniai programjavaslat művészetkedvelő turisták számára

A sziget déli részén, Cagliaritól alig 18 km-nyi távolságra fekszik San
Sperate, a körülbelül 7000 lelket számláló «múzeumfalu». A szardíniai hagyományoktól nem idegen, hogy a lakók házaikat
anekdotikus falfestményekkel díszítik, de San Sperate tudatos
elhatározásból vált a házakra festett freskók, az utcákon és kertekben
felállított szobrok településévé. Negyven évvel ezelőtt, római,
salzburgi és madridi tanulmányai befejeztével, a helyi születésű
szobrászművész, Pinuccio Sciola (1942) elhatározta, hogy szülőhelyét
szabadtéri múzeummá alakítja.
Ekkor nemcsak, hogy elkészítette első kültéri falfestményét, de tervéhez több más művészt, köztük Foiso Foist (1916 – 1984), Primo Pantolit (1932), Giorgio Princivallet (1925-1989), Gaetano Brundut (1936) és Angelo Pillonit (1945) is sikerült megnyernie. De ami leginkább érdekessé és követésre méltóvá teszi e helyet az az, hogy az ízlést formáló kezdeményezéshez egyre többen csatlakoztak, és mára a művészek mellett, San Sperate lakóinak, beleértve a gyerekeket is,  legkülönfélébb alkotásai díszítik a házakat és az utcákat. Természetesen, ahogyan az egy valódi múzeumhoz illik – a murális alkotásaival nevet szerzett Angelo Pilloni elnökletével -, egy helyi esztétikai bizottság dönt a tervek elfogadásáról. A korábban kórházként, börtönként, majd iskolaként működő régi épületet pedig múzeummá alakították, ahol időközönként a lakók kisebb alkotásaiból rendeznek csoportos tárlatokat. Az utcákon barangolva, itt egy naív életkép, ott egy kubista kompozíció, máshol Picasso stílusában festett akt, Magritte hatását mutató szürrealista festmény, Siqueriost idéző freskó, népi díszítőelemek, vallásos jelenetek, nagyméretű fotók, az alkotói fantáziának szabad folyást engedő, régi szerszámokból kirakott relief, rozsdás edényekből készített maszkok, és sok-sok ”trompe l’oeil”  csalogatják a látogatót  sétája folytatására. A kezdetben csak amatőr szobrászok, «vasárnapi festők» némelyike, mint például Raffaele Muscas, ma már teljesen az alkotásnak szenteli életét, a művészek közül pedig többen művészeti akadémiákon, képzőművészeti körökben tanítanak, és műtermükben szívesen fogadnak látogatókat is.                                                                                                                                   A legeredetibb alkotások talán magának a múzeumalapító Pinuccio Sciolának a nevéhez fűződnek. Egyrészt a főutcát szegélyező, a sziget menhirjeihez hasonló tömbszobrai, valamint a New York téren felállított, 2001. szeptember 11-re emlékeztető gránitoszlopa, másrészt pedig nemzetközi hírnevet szerzett, hangszerként is használható szobrai ragadják meg a nézőt. Ez utóbbi, változatos formájú bazaltszobrokat különböző távolságban párhuzamosan bevésett mélyedések hálózzák be, amelyeken a kéz mozgatásával dallamokat lehet megszólaltani. Ezek az alkotásai nemcsak helyi és külföldi kiállításokon szerepelnek rendszeresen, de több alkalommal szolgáltak misztikus hangzású hangszerként zenekari koncerteken is.                                                                                                                                      A közel háromszázötven szabadtéren látható alkotás mellett, San Sperate múzeumában, a Museo del Crudoban rövidesen a mexikói falfestészetről szóló kiállítás is látható lesz.