Nyolcvanadik
születésnapját ünnepli a Montparnasse legendáshírű kávéháza,
a La Coupole, amely fennállásától kezdve, több évtizeden
át a művészek egyik legkedveltebb találkozóhelye volt. Látogatói
közt ma már sokkal többen vannak a múlt hangulatát kereső turisták,
mint a művészek, de a kávéház továbbra is folyamatosan igyekszik
ápolni 1928 óta tartó kapcsolatát a művészettel.
A terem oszlopait,
megnyitásakor, akkori kortárs festők, Alexandre Auffray és Marie Wassilief. festményei díszítették, 1951-ben az Echelle-csoport
tagjainak, Jean Cortot-nak és Christiane Larannak a munkái kerültek falaira, a nyolcvanas években pedig Ricardo Mosner is oszlopokra
festette furcsa alakjait, miközben a kávéház rendszeresen adott
és ad otthont kiállításoknak is.
Most,
a nyolcvanadik születésnap alkalmából, a hat méter átmérőjű
kupolára került négy kortárs művész alkotása. Az alkotók sok
évvel ezelőtt, négy különbörző égtájról kerültek Párizsba,
és a most felavatott közös mű is ilyen felosztásban készült:
az északi részt a francia Carol Benzaken, a délit a marokkói
Fouad Bellamine festette, a nyugatit az argentin Ricardo Mosner, míg a keletit a kínai Ru Xiao Fan.
A nő, a természet és a mulatság témáját feldolgozó négy önálló
alkotás egy művé, a Kupola kupolájává (La Coupole de la
Coupole) egyesült.
Mind
a négy művész, ha sajátos módon is, de a figuratív festészet
elkötelezettje.
Carol Benzaken, a fiatal francia
képzőművész, a kilencvenes években Tulipán-sorozatával hívta
fel magára a figyelmet, azóta leginkább a televízióból, képes
magazinokból és saját filmjeiből átvett képekből dolgozik festményein.
2004-ben ő volt a Marcel Duchamp-díj nyertese. Fouad Bellamine
(1950) festészetében, miközben nem szakad el a figuratív ábrázolástól,
a spontaneitás, a lendület és a gesztus dominál. Az 1948-ban született
Ricardo Mosner a hatvanas évek végén performanszaival lépett színre
még Argentinában, majd 1972-ben Franciaországban telepedett le. Itt
a hetvenes-nyolcvanas években saját színészcsoportjával, a Le Théâtre
en Poudre-al mutatott be előadásokat, és eközben rendszeresen
jelentkezett kiállításokkal is. Az új figuráció képviselőjeként,
képregények stílusához közelálló, vad színeket használó, fantáziadús,
szürrealisztikus képeket fest. Az 1983 óta Párizsban élő Ru Xiao
Fan szinte megszállottan alkalmazza az angyalok, a felhők és a konyhaművészethez
kapcsolódó tárgyak, növények, virágok motívumát, mindezt úgy,
hogy az áttetsző elemek egymásra, egymásmellé helyezve, összefonódnak,
halmazzá válnak.
A
négy különböző égtájról származó festő közös munkája az
emberiség esztétikai és kultúrális sokszínűségének szép szimboluma.