Cserba Júlia: Új művek a Le Cateau-Cambrésis-i Matisse Múzeumban

Az ötven évvel ezelőtt maga Matisse által alapított Le Cateau-Cambrésis-i Matisse Múzeum újabb értékes műalkotásokkal gyarapodott. Alice Tériade, a neves kiadó Tériade (Stratis Elefthériadis, 1897–1982) özvegyének múlt évben bekövetkezett halála után, az utóbbi húsz év egyik legjelentősebb francia adománya került a Le Cateau-Cambrésis-i múzeumba. A görög születésű Tériade 1915-ben érkezett Párizsba, ahol műkritikusként több folyóiratnak, köztük a Cahiers des Arts-nak dolgozott, írásaival nagy tekintélyt, és nem utolsósorban sok művészbarátot szerezve. 1937-ben Verve címen, saját lapot alapított. Ebben az igényes, eredeti litográfiákat tartalmazó folyóiratban olyan írók munkáit közölte, mint Camus, Claudel, Valéry, Malraux, Sartre, olyan költőkét, mint Prévert, Michaux, Joyce, és olyan művészekét, mint Bonnard, Matisse, Braque, Picasso, Chagall, Balthus, Miró, Brassaï vagy Cartier-Bresson.
Alice Tériade már 2000-ben a múzeumnak ajándékozta a Verve nagy értéket képviselő, és ma már alig fellelhető példányait, ötszáz, a Tériade-kiadványokhoz készített sokszorosított grafikát, valamint azt a huszonhét, a XX. század legnagyobb művészei által illusztált könyvet, amelyet Tériade 1943 és 1975 között jelentetett meg. Az özvegy akaratának megfelelően, ez a gyűjtemény bővült most azzal a harminckilenc darabbal, olyan, a közönség előtt ismeretlen művekkel, amelyeket Alice Tériade élete végéig Saint-Jean Cap Ferrat-i és párizsi otthonában őrzött.
A múzeum kertjében kapott helyet Henri Laurens Hold (La Lune, 1946) és a bizalmas jóbarát, Alberto Giacometti Nagy asszony III. (Grande Femme III, 1960) című szobra, míg a gyűjtemény többi része, benne Miro kerámiaiaszobrával, az Ubuval (1970), Léger négy, Rouault tizenöt festményével és Giacomettinek Tériade-ról készített portréjával (Portrait de Tériade, 1960), ezentúl az épület két termében, állandó kiállításon látható. Az adomány legkülönlegesebbje az az ebédlőszoba, amit Matisse tervezett a Tériade-házaspár dél-franciaországi villája számára. Ezt valóban csak azok a közeli barátok ismerhették mindeddig, akiket a házaspár vendégül látott. Az eredeti formájában közönsége elé tárt ebédlőben megtekinthetők mindazok az alkotások, amelyeket a művészbarátok a helyhez terveztek, mint Matisse két pannóból álló, fekete kerámiára festett Platánfája (Le Platane, 1952) és színes üvegablaka, a Kínai halak (Les Poisssons chinois, 1951), Giacometti geometrikus alapformákból komponált Csillárja (Lustre), Henri Laurens kék és fehér kerámia Kútja (Fontaine), valamint az eredetileg is az ebédlőt díszítő, ajándékba kapott alkotások, többek között Chagall guása, a Virágcsokros szerelmespár (Les amoureux au bouquet, 1949), Picasso Virágkoronás női feje (Tête de femme couronnée de fleurs, 1969) és Henri Laurens Szárnyas szirénje (Sirène ailée, 1938).
A múzeum 2008-as programjának egyik legjelentősebb eseményét, a nyilvánosság előtt január 28-án megnyíló állandó kiállítást, Georges Vantongerloo szobrainak, Josef Albers üvegablak és bútorterveinek kiállítása után, ez év októberében, a Magyar fauve-ok (Les Fauves hongrois 1904–1914) tárlata követi majd.