Retrospektív kiállítással kívánja felhívni a figyelmet az utóbbi években feledésbe merült magyar származású szobrászművész, Vörös Béla munkásságának jelentőségére Sèvres városa.
A művész 1948-tól 1983-ban bekövetkezett haláláig a porcelán manufaktúrájáról világszerte jól ismert Párizs közeli kisvárosban alkotott. Az egykori, saját maga által tervezett műterem-házat, amelyben ma is a művész életművét gondozó Vörös-család él, gyönyörű szoborkert övezi. A szobrok egy részének helye azonban most üresen áll: ideiglenesen a Városházán rendezett, egy hónapon át tartó kiállításra költöztek át.
A kiállítás Vörös Béla 1920 és 1970 között készült alkotásaiból, szobraiból, rajzaiból és dekoratív tárgyaiból nyújt áttekintést. Az 1899-ben Esztergomban született Vörös olyan szobrászokat tudhatott mesterének, mint Stróbl Alajos és Vedres Márk, a Képzőművészeti Főiskola festői szakán pedig Csók Istvánt és Vaszary Jánost. Hogy a Tanácsköztársaság bukása után kényszerből választott festőtanszéken tanultak milyen sokat adtak későbbi munkájához, azt mindazok a szobortervekhez készített tanulmányok, rajzok, pasztellek tanúsítják, amelyek magukon viselve a szobrászi látásmód csalhatatlan jeleit, önmagukban is kiváló, autonóm alkotások.
Vörös több művészeti díj elnyerése után a Szinyei-Merse Társaság ösztöndíjának köszönhetően került 1925-ben Párizsba. Kezdetben Csáky Józseffel dolgozott együtt, majd a festő Jules Pascin, a szobrász Jacques Lipchitz és a műkritikus Waldemar George segítségével maga is bekerült a párizsi művészeti életbe. A húszas-harmincas években, a kubizmus és art deco hatása alatt készített szobrai mellett, Vörös Béla iparművészeti tárgyai is keresettek voltak. 1931-ben az Exposition Coloniale (Gyarmati Kiállítás) alkalmával, az afrikai művészetek által inspirált bronz karkötőivel szerepelt nagy sikerrel. Elefántcsontból faragott alkotásai a kor ismert divattervezőjének, Paul Poiret-nak az érdeklődését is felkeltették, aki gombokat, esernyő fogantyúkat és ékszereket rendelt tőle. A szobrok és rajzok mellett a kiállítás egyik vitrinében ezekből is láthatunk néhányat.
Vörös Béla, akárcsak a háború előtt, a hetvenes évek elejéig továbbra is rendszeresen részt vett kiállításokon, így többek között a Galerie Berriben, a Galerie Isisben, a Musée Rodinben és több alkalommal az Őszi Szalonon is. Életének utolsó éveit azonban visszavonultan töltötte, ami hozzájárult ahhoz, hogy munkássága a szélesebb közönség körében feledésbe merült. 1974-ben jelentős gyűjteményt adományozott alkotásaiból szülővárosának, de az esztergomi Balassi Bálint Múzeum mellett a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum is rendelkezik műveivel.
A szeptember 30-ig látogatható Béla Vörös, le sentiment de humain címmel rendezett sèvres-i kiállítás (Hôtel de Ville de Sèvres) a párizsi Magyar Intézet támogatásával jött létre.