Párizsban 99 éves korában meghalt a humanista fotóművészet nagy alakja, a francia fotóművészek doyen-je, Willy Ronis. Willy Ronis a fotóművészet azon nagy alakjai közé tartozott, akik bevezették a humanista fotóművészet fogalmát a köztudatba, ugyanis több mint nyolc évtizedes művészi pályáján csak és kizárólag a kisemberek gondjaival-örömeivel töltötte meg jellegzetes, többnyire fekete-fehér képeit.
A mindenki által csak Párizs fotósának titulált Ronis három évvel ezelőtti kiállításán a párizsi Hôtel de Ville-ben, hosszú sorok várakoztak, hogy újra láthassák azokat a fotóit, amelyeket Ronis 1927 óta készített, nagy kortársaival, Capá-val, François Kollarral, David Seymourral Cartier-Bressonnal, Doisneau-val egyidőben. Képein politikai állásfoglalása mellett, az esztétikum is főszerepet játszott; azt vallotta, hogy a fotóművészet többre képes, mint a pillanat megörökítésére az utókor számára. Bár zenei tehetsége is egyedülállónak mutatkozott, az a tény, hogy Ogyesszából emigrált édesapjának kis fotóstudiója volt Párizsban, döntő hatással volt pályafutására. Restusálást tanult, de apja halála után önálló műtermet nyitott Párizs Menilmontant-negyedében, és ezen a környéken születtek legszebb és leghíresebb fotói. Az 1954-ben megjelent, Pierre MacOrlan szövegét tartalmazó könyvében, a Belleville-Menilmontant-ban, vagy az 1960-as évek elején kiadott Párizs-albumának fotóin a zenei kompozíciók harmóniája társul a párizsi kisemberek örömével és hétköznapjaival.
Haláláról Nicolas Sárkozy, Franciaország köztársasági elnöke e szavakkal emlékezett meg: «megörökítette számunkra és az utánunk jövő generációk számára a hétköznapi és lírai Franciaországot.»
Párizs, 2009. szeptember 13.
